Hosszú agónia után meghalt az ordasi Rákóczi-tölgy, április utolsó szombatján ledőlt az óriási törzs, és két héttel ezelőttig csak a méteres facsonk jelezte az emlékhelyet. Farkas Tibor szobrászművész keze nyomán éledt újjá, és nemzeti ünnepünk óta egy különleges szoborkompozíció áll a történelmi emlékhelyen. Múlt heti számunkban beszámoltunk az avatásról, mely után a művészt kérdeztük, hogyan született meg a különleges alkotás végleges formája, hiszen kellő távolságból szemlélve a hatalmas szobrot, úgy tűnik, maga a vezérlő fejedelem áll ott leomló fa palástban.

– Valójában a fa adta az ötletet. Mert amikor megláttam a törzsdarabot a tájház udvarán, benne a korhadt részt, de a palástja egészségesnek tűnt, mondtam Szabó Zsolt polgármesternek, tisztítsuk ki, és nézzük meg, mennyi egészséges rész marad belőle – mondta Farkas Tibor szobrászművész. – Amikor kiszedtük a belsejét, megláttam a fának a gyönyörű rajzolatát. Akkor javasoltam, helyezzük el ebben a tavaly elkészült szobrot. Behoztuk Kalocsára a műhelybe a rönköt, ott felállítottuk, akkor körbe tudtam járni, és már látszott, hogy ha a fejedelem mellszobrát a fölső harmadában elhelyezzük, akkor a törzs jobb alsó részében lévő üreg még azt mutatta, innen valami hiányzik, ide még valami kívánkozik. Ekkor jött a ló ötlete, egészen pontosan a fehér lóé, hiszen a nagy, szakrális uralkodók általában fehér lovon szoktak megjelenni az ábrázolásokon, tehát annak, hogy egy fehér ló is odakerült a szoborkompozícióba, ennek szimbolikus jelentése is van – magyarázta a szobrász. – Aztán a fatörzs bal fölső, külső részén volt egy nagy csonk, ahol valamikor egy nagy ág volt, ide került a fejedelem címere, kiegyensúlyozva a jobb alsó részben lévő ló motívumot. A fa gyönyörű barna színét pedig még inkább kiemeli a kő fehérsége, így harmonikusan kiegészítik egymást. A benne lévő tölgylevelek – mint egy hajtás – pedig azt szimbolizálják, hogy ugyan meghalt a fa, de újjáéledt szobor formájában. Amikor a talapzatból is kiszedtük a korhadt részt, gondolkodtam, mit is lehetne vele csinálni és megálmodtam, hogy nem fával fogom kitölteni, hanem itt is „összeházasítom” a fát a kővel – van benne gyakorlatom, már a ’90-es évek óra foglalkozom ilyen szobrok készítésével –, és szerintem egy nagyon izgalmas összhatás keletkezett, ahogy a kő betét követi a fa vonalát.

– Mi biztosítja, hogy nem korhad tovább a fa, és hogy akár egy nagyobb viharnak is ellenálljon?

– A talapzatot és a fölső részt három darab negyven centi hosszú, közel négy centi átmérőjű köracél tüske rögzíti, és amikor a tető elkészül – mert tető is lesz fölé –, fölül ahhoz is rögzítve lesz, ez biztosítja, hogy teljesen biztonságosan álljon ott. Csúcsíves zsindelytetőt terveztem fölé, hátrafelé egy gömb alakot formáz, és öt oszlopon áll majd. Remélhetőleg hamar elkészül, de a szobron is van egy impregnáló réteg, ami védi és a fát is már többször lekezeltük, és még újra és újra át kell itatnunk, mert nagyon száraz.

Bátran mondhatom, ilyen kuriózum, hogy a földből kinövő fára ráépíteni a saját törzsből és kőből készített szoborkompozíciót, ilyen nincs még egy az országban – mondta befejezésül Farkas Tibor szobrászművész.