A Kalocsa Kulturális Központ és Könyvtár „Hazanézőben” című sorozatában – immár a tizenkettedik részéhez érkezett a program – április 4-én Dargay Marcell zeneszerző volt az intézmény vendége. A Dargay-család évtizedek óta Kalocsán él: Dargay Lajos szobrász-képzőművész nyugdíjazásáig a Schöffer gyűjtemény igazgatójaként dolgozott, felesége a Szent István Gimnázium angoltanáraként vonult nyugállományba. Dargay Marcell a zenével jegyezte el magát, jelenleg Budapesten él.

– Egy zenei pálya Kalocsán régebben azzal indult, hogy a gyermek az Ének-Zenei Általános Iskolába járt, és a zeneiskolában hangszeren tanult. Nálad is ilyen korán jelentkeztek a zenei hajlamok? – a rendezvény előtt lehetőségem volt egy rövid beszélgetésre az est főszereplőjével.

– Képzeld, nem így volt. Valóban az Ének-Zeneibe kezdtem járni, de egyszerűen nem fűlött a fogam a furulyához, és inkább elmentem az akkori 1. számú általános iskolába (ma Belvárosi. szerző). Többször előfordult velem életem során, hogyha valami intézményesen kötelező volt, attól én begörcsöltem, és nem ment. Zenét tanulni körülbelül tízévesen kezdtem, ami tulajdonképpen már későinek számított, bár negyvenévesen is lehet tanuláshoz kezdeni… Hangszer mindig volt otthon kéznél, például a melodika, emlékszel rá? Kis billentyűs jószág, azon lelkesen játszottam, meg püföltem mindent, ami elém került. Először inkább dobolni akartam, ha már zenetanulásról volt szó. Szóval, én már óvodásként is menekültem a zeneovis foglalkozások elől, az iskolai, rendszeres zenetanulás sem volt ínyemre, ehhez képest elképzelni sem tudnám ma már az életem a zene nélkül!

– Nem lehetett a sorsnak könnyű dolga, amíg téged a neked elrendelt zenei pályára terelt. Mégis, mivel kezdődött? Mi vonzott először ezen a téren?

– Elsősorban a passzív része, vagyis a zenehallgatás. A mai napig sajnálom, hogy annyira mély, analitikus kapcsolatom van a zenével – hiszen már tíz éve tanítok –, ami már nem teszi lehetővé a zene önfeledt befogadását. Gyerekkoromban az akkori könnyűzene, annak is inkább az alternatív vonulata tetszett, szó szerint lúdbőröztem, ha hallgattam. Ma, ha zenét hallok, már magam előtt látom a kottát, hallom a hibákat, megfogalmazom, milyennek kellene lenni, á, ez már nem ugyanaz! Amikor koncerteztem, nagyon fontos volt, hogy a műsor után találkozhassak az emberekkel, megbeszélhessük, rájuk hogyan hatott a zene, a személyes kapcsolat nélkül elveszíti az ember kicsit önmagát, meg kell erősödni, fel kell töltődni, és ez a befogadók által a legeredményesebb.

A könyvtárban már kíváncsi rokonok, barátok, egykori – mára kollégává lett – tanárok várták, hogy megismerhessék a hazanéző „kalocsafiát”. A rendezvényen Turi Tibor, volt tanára, önkormányzati képviselő faggatta őt életéről.

A beszélgetésből kirajzolódott a fiatal előadóművész, komponista eddigi pályája. Az általános iskola befejezése után a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába járt. A Pestre kerülés számára nagyon nehéz volt, nehezen szokta meg az idegen közeget, egyedül érezte magát. Diplomát a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen szerzett zeneszerzés – zeneelmélet szakokon 2004-ben. Dolgozott az Állami Operaház korrepetitoraként öt évig, ma éppen négy állása van: tanít egykori középiskolájában és egyetemén, ezenkívül a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, valamint a Krétakör Színház zenei vezetője. – Magyarországon ma komolyzenéből zeneszerző meg nem él – jegyezte meg az álláshalmozás magyarázataként.

– Mit jelent számodra az, hogy a Szerzői Jogvédő Hivatal évek óta alkotói támogatásban részesít? – érdeklődött Turi Tibor a megélhetés témakörénél tartó beszélgetésben.

– Az ember összeállít egy szakmai dokumentációt eddigi munkáiból és elképzeléseiről, és megpályázza az elérhető támogatásokat. A Kodály Zoltán Ösztöndíjat is ily módon kaptam meg. Ezek teszik lehetővé, hogy a megélhetés ne menjen az alkotói tevékenység rovására, ne kelljen szétforgácsolódni.

Dargay Marcell műveit itthon és külföldön is bemutatták már, például az USA-ban, Franciaországban, Németországban, Csehországban. Színházi kísérőzenéket szerzett a Katona József Színház, a Radnóti Színpad, a Színház- és Filmművészeti Egyetem és az Ódry Színpad részére. Előadóként – zongora, illetve kamarazenekar – régebben gyakran, utóbbi időben ritkán szerepel. (Munkáiról, személyéről információk a BMC Magyar Zenei Információs Központ – info.bmc.hu oldalon találhatóak bővebben)

A beszélgetés után a megjelentek megtekintették Dargay Marcell első operáját, amelyet DVD-n hozott magával. A „Há-látlan dögök” című darab megrázó, döbbenetes élmény volt. Egy pszichiáter és egy ötszörös gyerekgyilkos beszélgetése, amelynek során fény derül arra, hogy az áldozatok mindegyikét kezelte az orvos, de a családban szexuálisan bántalmazott gyermekek igazi problémáját nem ismerte fel, és nem segített rajtuk. A színen felvonulnak a megölt gyermekek, akiknek a panasza szörnyű vádbeszéd. Nem a mosolygós gyilkos ellen, aki azt állítja: „megkegyel-mezett” nekik, hanem a felnőttek ellen, akik arra lettek volna hivatottak, hogy megvédjék, gondozzák, szeressék őket, ehelyett már jóval a test halála előtt megölték a lelküket. Iszonyú dráma felelősségről, emberségről és a korról, amelyben ez – a hírek tanúsága szerint – naponta megtörténik!

Az itthon a Krétakör által bemutatott történet írója Schilling Árpád és Gulyás Márton, a librettót Schein Gábor, a zenét Dargay Marcell szerezte. A Bajor Állami Operaházban, Münchenben négy alkalommal játszották a Krízis trilógia keretében 2011-ben.

Nehéz volt megszólalni a DVD megtekintése után. Olyan drámának voltunk szem- és fültanúi, amely hadat üzen a közönynek, és feltárja azt a poklot, amelyben észre sem veszi az ember – jelen esetben a pszichiáter –, hogy már a saját családja is romokban hever, lelkileg már elvesztette feleségét, fiát és önmagát is. Mindezt a zene eszközeivel újszerűen fejezi ki Dargay Marcell. A darabban ének, beszéd, zongora, kamarazenekar egymásra épül, olykor összeolvad, és minden jelenetben hallatlan erővel emelik ki a gyermekek énekét.

Turi Tibor a beszélgetés elején megjegyezte, hogy Kalocsa szerencsés város, mert nagyon sok tehetséges embert indított útjára, és a „Hazanézőben” sorozat még sokáig nem marad téma nélkül. Maguk a korábbi megkérdezettek is elismerték, hogy városunk a maga sajátos kultúrájával meghatározó értéket jelentett pályájuk indulásakor. Reménykedjünk: hátha egy „Hazaköltözőben” című sorozat is indulhat majd egyszer Kalocsán…

Addig is: köszönjük Dargay Marcellnek, hogy hazanézett, és sikerekben gazdag további zenei pályát kívánunk neki.