Az elmúlt hét közepén a Magyar Kupa országos főtáblájának 3. fordulójára került sor, melyen Bács megyét egyedüliként képviselte a Géderlaki KSE, de nemcsak megyénket, az egész országban a megyei osztályokat is alig néhányan reprezentálták, a megyei III. osztályt pedig kizárólag a Duna-menti gárda.

Miután a tavalyi Bács Megyei Kupa döntőjébe jutva kivívta magának a jogot az országos főtáblán az indulásra, az első körben erőnyerő volt, a második kanyarban pedig a megyeegyes Tiszakanyárt ütötte el a továbbjutástól. A harmadik körben a Fortuna jóvoltából nem akármilyen ellenfelet kapott a tavalyi bajnokcsapat, hiszen az a Debrecen látogatott a Géderlaki Sporttelepre, mely hétszeres magyar bajnok, hatszoros Magyar Kupa győztes, ötszörös Szuper Kupa győztes és nem utolsó sorban az utóbbi tíz évnek az egyik legsikeresebb magyar egyesülete, rendszeresen pályára lép nemzetközi megmérettetéseken is.

Szinte teljes Géderlak megmozdult a mérkőzés hatására, hiszen nem akármilyen esemény ez egy ilyen kis település számára, mégiscsak az országos figyelem látókörébe került, ezúttal nem mint „Európai Virágos Városok és Falvak” versenyének győztese, hanem mint Magyar Kupa 3. körébe jutott egyetlen megyei III. osztályú labdarúgó csapat, ráadásul a „nagy” debreceni Loki ellen játszott. A mérkőzés felvezetésének rendesen megadták a módját a helyiek, a helyi iskolások zászlós szurkolótáborától kezdve a mobil lelátó telepítéséig minden együtt volt az igazi falusi hangulatú, ám komoly sportélményt kínáló labdarúgómeccshez. Nem is csalódtak a rendezők, az 1000 (más források szerint 1400) kilátogató szurkoló elégedetten mehetett haza a meccs után. A mérkőzést ugyan az öt osztállyal magasabban játszó debreceni gárda nyerte, valljuk be: ahogyan az várható is volt, ám a géderlaki csapat emelt fővel, elismerő szurkolói taps közepette jöhetett le a pályáról, ahogy egy hazai drukker foglalta össze a meccset: „hízelgő vereség”.

A hajdúsági csapat az első perctől kezdve támadólag lépett fel, az elejétől kezdve ő diktálta az iramot, nem is kellett sokat várni, míg a hazai védelemnek az ötösön belül kellett tisztáznia. Élőben látni teljesen más volt, mint a kamera optikáján keresztül nézni azt a fizikai gyorsasági különbséget, hogy mit is jelent a profizmus, a heti 6-8 edzés, a profi kiválogatás és képzés, a technikai képzettség, a gondolkodásbeli gyorsaság, pedig ezekben a maga osztályában a Géderlak is kimagaslóan jó.

Az átlagosan egy fejjel magasabb vendégek biztosabban gyűjtötték be a labdákat, melyekből elég gyorsan támadtak vissza. A debreceni csapat többnyire a széleken erőltette a támadásokat, melyből az első gólt is szerezték. Az egyik szélső „lekettőzése” nem sikerült, az üres területen elfutó kemény középre adására az ötös túlsó sarkán volt érkező, aki a hálóba vágta a labdát. A Gé-derlak továbbra is masszívan védekezett, a vendégek nem nagyon találták, hogy hol tudnának áthatolni a hazai pajzson. A fordulás után aztán ismét egy pici védelmi baki, és a remek mélységi kiugratást gólra váltotta a vendégek támadója. Az idő múlásával az állandó koncentráció, a folyamatos küzdelem és a meglévő fizikai különbségek miatt egyre több lehetőséghez jutott az NB I-es bajnokság második helyén álló vendégcsapat, ám hol ők bakiztak bele a befejezésbe, hol a védelem tisztázott, és Vaszócsik kapus is megmutatta, hogy igazán komoly teljesítményre képes, volt, hogy a gólvonalon tisztázta a hálóba tartó fejest. A végén a vendégek légiósa egy baloldali kemény passzt rúgott az ötösön belülről a kapuba. A hazaiak elöl nem tudták megtartani a labdát a jobb fizikumú védők közt, amire tudtak volna alapozni, így igazán komoly lehetőségük nem volt.

Játékosok nagy részének életük egyik fontos tétmeccse volt ez a találkozó, melyen elsődleges cél a tisztes helytállás volt, ezt maximálisan teljesítették. Büszkén és emelt fővel, a szurkolók elismerése mellett mehetett öltőzőbe a Sümegi József által irányított csapat.

Szép volt Géderlak! Szép volt fiúk!