A hagyományos falusi népéletnek számos olyan pontja van, ami különös fontossággal bír. Ezek közé sorolható a szőlőművelés és a borkészítés, illetve a jószágok nevelése és a disznóvágás. Ezek a tevékenységek nemcsak a végén elkészülő, ehető, iható termékeik miatt fontosak, hanem az odáig vezető út is nagyon fontos, mivel családok jelentős erőfeszítése és tapasztalata rejlik benne. Az elkészült bor és a disznótoros hagyományosan egy egész évre szólt, adta családok életének alapját. Megváltozott világunkban mindkét tevékenység és a késztermékeik a mindennapokban elfoglalt jelentőségükből veszítettek ugyan, de azért maradt még presztízsük. Erről győződhettünk meg február 22-én a Patajiak Köre székházában tartott bor- és kolbászversenyen, ahol a nagytermet teljesen megtöltötték az érdeklődők.

A zsűrizésre behozott mintákat Faragó János és Mádi Gyula köri tagok vették át nagy gondossággal, ügyelve a borok anonimitására. Minden egyes mintából két üveggel lehetett nevezni, ami általában elegendő a szakmai és a társadalmi zsűrinek is. A mostani rendezvényen azonban szép számmal jelentek meg körtagok és barátaik, így a társadalmi zsűri több mint ötven tagot számlált, ezért a mintának való borral takarékoskodni is kellett. Sok fiatal is részt vett a rendezvényen: újonnan belépő körtagok és olyanok is, akik már maguk is belekóstolnak a borkészítés titkaiba.

A szakmai zsűri tagjai most is gyakorló solti borosgazdák voltak: Szabó László zsűrielnök, Takács Béla, ifj. Kun Gábor, Tőzsér István, Bagó Lajos, ifj. Faragó Gábor és Gaál János. Idén összesen 43 bormintával neveztek a Patajiak Köre borversenyén: ebből 13 fehér-, 17 rozé és 13 vörösbor volt. A szakmai zsűri a borversenyeken szokásos százpontos pontozást vette alapul, amely alapján kategorizálták a borokat arany, ezüst és bronz fokozatokba. Az érmes kategóriába nem tartozó borokat oklevéllel jutalmazták, illetve a beteg és nem megfelelő borokat nem minősítették.

A hosszú zsűrizési folyamat után Bévárdi Pál, a Patajiak Köre Egyesület elnöke köszöntötte a megjelenteket, megköszönte a szép számú résztvevő jelenlétét és a segítségek munkáját. Évek óta a zsűri borokról alkotott véleménye, az eredményhirdetés előtt elhangzó javaslatok, tanácsok és a borversenyt összegző beszéd kiemelt fontosságú a rendezvényen. Szabó László agrármérnök, a zsűri elnöke beszélt a borokról és a zsűrizés tapasztalatairól. Elmondta, hogy kevés, de viszonylag jó minőségű szőlőt lehetett szüretelni tavaly ősszel, ami jó évjáratot eredményezett. Kiemelte a szüret időpontjának megfelelő megválasztását, ami a legújabb technológiák szerint a szőlő savfokával van kapcsolatban. Kisebb területeken érdemes kora reggel szüretelni, hogy szőlő hűvös állapotban kerüljön a pincébe.

Immár sokadszorra hangzott el, hogy a borversenyek növelik a helybeli borok színvonalát, mivel a gazdák tudatosan törekednek a jó borkészítésre. A helyi fehérborokról jó véleménnyel volt a zsűri, ami a fokozatokon is meglátszott: szinte csak arany és ezüst minősítések születtek. A rozé boroknál már nem születtek ilyen jó eredmények. A zsűri javasolta a jövőben egy új kategória, a siller bevezetését, egyúttal azt is, hogy néhány ilyen siller bort érdemes lenne nevezni a paksi siller borok versenyében. Összességében azonban jól kezelt, szép borokat látott a zsűri, amelyek közül a fehérborok kiemelkedően teljesítettek.

Nagy várakozás előzte meg a társadalmi zsűri eredményeinek kihirdetését, hiszen a helyi gazdák értékelték a helyi borokat. Ennek eredménye a következő lett: fehérboroknál: 1. hely Farkas József, 2. hely Györgye László, 3. hely Horváth Ignác; rozé boroknál: 1. hely Szilasi Lajos, 2. hely Gottschall Horst, 3. hely Becző György; vörösboroknál: 1. hely Édes János, 2. hely dr. Nagy Antal, 3. hely Bévárdi Pál.

A borveseny mellett párhuzamosan zajlik a helyi kolbászok és szalámik versenye. Ez a verseny is jelentős, hiszen a jól sikerült termékre méltán büszke a gazda. Az értékelő zsűriben helyi szakemberek foglaltak helyet: Kollár Gyula, Szigeti Sándor, ifj. Szakács János, Malomsoki Gábor, Nagyváradi Zsolt, ifj. Dávid János.

Az összesen 31 kolbász és szalámi mintát alaposan megízlelte, megvizsgálta a zsűri. Nagyváradi Zsolt a kolbász-zsűri nevében azt emelte ki, hogy fontos a kolbászok fűszerezése, füstölése és hogy az erős-paprika ne nyomjon el minden más ízt. Kérte a nevezőket, hogy lehetőleg jól érett, vékonyabb szalámival nevezzenek, amelyben az ízek már jobban összeforrtak.

A kolbász- és szalámi-verseny eredménye a következő lett: a kolbászok esetében: 1. hely Szentkirályi Baráti Társaság, 2. hely Györgye László, 3. hely Nacsa István; a szalámiknál: 1. hely ifj. Györgye Csaba, 2. hely Czirják Pál, 3. Nagyváradi Zsolt.

(Az adatokért a rendezvény „írnokának”, Mádi Gyulának tartozom köszönettel. Felvételünkön a társadalmi zsűri fiatal tagjai láthatók.)