Élettörténet 1914-1917

Tavaly indultak az I. világháború centenáriumának megemlékező programjai, amelyek hihetőleg még több éven keresztül el fognak húzódni. A Nagy Háború, ahogy azt emlegették a sajtóban és a történelemkönyvek lapjain, megváltoztatta országok, kontinensek, a teljes emberiség történelmét. Az I. világháború küzdelmeinek, ok-okozati kérdéseinek és a beállt változásoknak a kiértékelése a történelemtudomány részéről viszonylag teljesnek mondható. Az utóbbi időszak újabb kutatói irányvonalai azonban rámutatnak, hogy a kisemberek, a háborút közvetlen közelről átélő egyszerű katonák, az otthonmaradt, férfiakat nélkülöző családok életét csak foghíjasan, alig ismerjük. Pedig ha a nagy történelmi folyamatokat, politikai és egyéb csatározásokat, alkukat nem is látta a köznép, sajnos jól kitapinthatóan a „saját bőrén” érezhette hatásukat.

A világtörténelmi események kisemberekre gyakorolt hatásáról egyelőre még keveset tudunk. Kevéssé kutatott téma volt az I. világháború vonatkozásában is. Ha voltak is visszaemlékezések, különböző személyes följegyzések, naplók, paraszti írások, ezek elkallódtak, idővel eltűntek, vagy egyszerűen rejtve maradtak a kutatók elől.

A világháború centenáriumának évében megsokasodtak a nagy háborúval foglalkozó írások, amelyek között már felbukkannak a kisemberek, az egyszerű katonák sorsát is bemutató művek. Bács-Kiskun megyében azonban így is hiánypótló és egyedülálló kötet jelent meg november 29-én, Dunapataj I. világháborús megemlékező ünnepségének keretén belül. Dr. Rákóczy Rozália Dunapataj az I. világháborúban – Faddi József dunapataji népfölkelő naplója című könyvéről az ünnepségről szóló korábbi összefoglaló cikkünkben már rövid említést tettünk. Érdemes azonban egy kicsit közelebbről is megvizsgálni ezt az úttörő vállalkozást.

Romsics Imre és dr. Rákóczy Rozália az ünnepségen

A kifogástalan minőséggel és a Kalocsai Múzeumi Értekezések sorozatra jellemző igényességgel megalkotott külalakú és szerkezeti felépítésű könyvet a novemberi ünnepségen Romsics Imre etnográfus, a kalocsai Viski Károly Múzeum igazgatója mutatta be. Kiemelte: míg Dunapatajról öt paraszti napló is fönnmaradt az első világháborúból, addig például a kalocsai múzeumban egy darab sincs. Evvel kapcsolatban elmondta, hogy a napló megírása és fönnmaradása valószínűleg az öntudatos, református pataji életszemléletnek köszönhető. A múzeumigazgató beszédében azt is elmondta, hogy a kötet borítóján található I. világháborús szobor is szolgál érdekességgel: kicsit megelőzve korát és a környéket, már 1924-ben fölállították a patajiak; Kalocsán csak 1930-ban.

A kötet jól és logikusan tagolt, amelynek középpontjában Faddi József kézírásos naplója áll. Ezt az olvasó eredetiben is végigolvashatja a közölt fényképeken. Dusnoki Csaba, Dunapataj Nagyközség polgármestere által írt ajánlásban e könyv megjelenésével a háborús áldozatok mellett az emlékezés fontosságára hívja föl a figyelmet. Az előszóban a világtörténelmi és országos események rövid leírása kapott helyet, amit kiegészítenek dunapataji vonatkozású, illetve Faddi Józseffel kapcsolatos adatok. A patajiak számára valószínűleg a legélvezetesebb részeket Faddi József életrajza című fejezet nyújtja, mivel számtalan adatot tartalmaz Patajról. Faddi életét aprólékosan feltárva a szerző bemutatja Dunapataj történelmének, népi kultúrájának egy-egy vonatkozó szeletét is.

Szembeötlő a tudományos munkákban használt úgynevezett lábjegyzetek mennyisége, amelyből 550 (!) darabot találunk a kötetben. E jegyzetek külön értékei a könyvnek, mivel az eredeti szöveget magyarázzák, kiegészítik és színesítik, egyúttal bemutatják Dunapataj történelmének és kultúrájának részleteit is.

Az aprólékos és gondos földolgozást mutatja az is, hogy külön fejezetbe került a Naplónak, mint dokumentumnak a története. Ebben a napló írásának körülményeit találjuk, amelyek a Napló keletkezésének helyszínére, a déli, szerbiai hadszínterekre vezetnek el. De ugyanitt találhatjuk a Napló közel évszázados paraszti nyelvezetének elemzését is. E fejezetnél kell kiemelnünk azt a tényt, hogy a Naplót mostani tulajdonosa és őrzője, Thiesz János bocsátotta Rákóczy Rozália rendelkezésére. Faddi József Naplójának nyomtatott szövegét betűhív átírásban a következő fejezet tartalmazza. Ebben a részben valósult meg a legszembetűnőbben az, hogy a Naplót dr. Rákóczy Rozália „életre keltette”. Ahogy Romsics Imre a könyvbemutató beszédében rámutatott, az ilyen naplók legtöbbször dátumok, nevek és közelebbi magyarázatok nélkül íródtak, főleg saját részre, így mai olvasónak sokszor kibogozhatatlanok, alig mondanak valamit. Dr. Rákóczy Rozália kutatómunkája lefordította a mai nyelvre, értelmezte és élvezhetővé tette a száz évvel ezelőtt íródott Naplót. Csakugyan, sokszor már nyelvünkből kikopott szavak, az olvasást nehezítő katonai szakzsargonok köszönnek vissza a Naplóból. A kötet Kronológia című fejezetében tömöríti össze a szerző Faddi József világháborús sorsának alakulását, valamint általánosságban a szerb front szövevényes eseményeinek alakulását. A kötet záró fejezetében a szerző Dunapataj első világháborús emlékeit gyűjtötte össze – teljessé téve a nagy háborúról való megemlékezést. Itt kaptak helyet mindazon tárgyak, katonadalok és főleg dokumentumok leírásai, amik e világháborút még közelebb hozzák az olvasóhoz. Természetesen itt is számos magyarázó jegyzet egészíti ki az egyes dokumentumokat, hivatalos papírokat és további naplórészleteket.

Komplex szemlélet tükröződik dr. Rákóczy Rozália munkájában: a történelemtudomány forrásait és a levéltári adatokat jól egészítette ki egyes néprajzi, illetve szóban gyűjtött adatokkal. Rákóczy Rozália a napló „kibontásakor” támaszkodott sokoldalú tapasztalataira, amit a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főkönyvtárosaként, majd gyűjteményigazgatóként negyedszázad év alatt szerzett a térképek, a különböző levéltári anyagok és egyéb hadtudománnyal, illetve történelemmel foglalkozó művek alapos ismeretében.

A szerző-szerkesztő szívós, több évig tartó munkával kereste, kutatta ki a legapróbb adatokat is, hogy azok összeálljanak egy egységes képpé. E munkájában számos segítséget kapott, amit lábjegyzeteiben rendre föltüntetett. A kutatói munkát, a napló földolgozását a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány Dunatáji népek kutatása című programja is támogatásra méltónak találta. A kötetet dr. Pollmann Ferenc történész, az I. világháború szakértő kutatója lektorálta.

Záró gondolatként a kötet 22. oldalán található sorok ajánlhatók az Olvasó figyelmébe: „Ha csak egyetlen dunapataji hadviselt ember történetén keresztül közelebb tudunk jutni a község múltjához, magához a háborúhoz, megismertetjük a felnövekvő nemzedéket a még fellelhető dokumentumokkal, nem csak a község áldozatai előtt tisztelgünk, de letettünk egy koszorút az Osztrák–Magyar Monarchia első világháborús áldozatainak még meglévő, jeltelen, vagy eltűnt sírjára is.”