Dusnokon a Rác fonó nem véletlenül a település egyik kedvenc közösségi eseménye, amely letűnt korok hangulatát idézve csepegtet jókedvet, hagyományos ízeket és illatokat, na meg hangos énekszót a barátságtalan, hűvös téli éjszakákba. Az idei fonó két hétvégén várta a legkülönbözőbb programokkal az érdeklődőket, a múlt héten pedig hagyományos prélóval zárult. Emellett egy egész napot szenteltek Dusnok büszkeségeinek, a „Fölszállott a páva” tévéműsorban bravúros sikereket elért gyerekeknek, mestereiknek és barátaiknak.

Január 28-án egy tűt leejteni is kihívás lett volna a dusnoki József Attila Művelődési Házban – már ha sikerül egyáltalán bejutni, annak ellenére, hogy az akkor javában folyó Rác fonó „Páva napja” belépődíjas rendezvény volt (tekintve annak költségességére és a meghívott, impozáns vendégek sorára). A „Fölszállott a páva” tévéműsorból ismert arcok és művészek mellett politikai és közéleti vezetők foglaltak helyet és tapsoltak egy emberként valamennyi színpadra lépőnek, persze kiemelt figyelmet fordítva a Dusnoki aprók gyermek néptáncegyüttes helyi és kalocsai táncoslábúira, valamint mestereikre, Tóth-Mihó Erikára és Tóth Zoltánra, akik közös munkával – és a térség összefogásával – parádés eredménnyel zárták az említett népművészeti tehetségkutató műsort.

Ez volt a helye és az ideje a méltó köszönetnyilvánításnak Dusnok község vezetése részéről. Mint ahogy Palotai Péter polgármester egy korábbi rádióinterjújában fogalmazott, soha Dusnok akkora reklámot és pozitív megjelenést nem kapott még, mint amit ezeknek a tehetséges fiataloknak és lelkes tanítóiknak köszönhetett a hónapokon át tartó tévéműsorban, ahonnan a „legjátékosabb csoportnak” járó különdíj mellett az abszolút közönség-kedvencnek járó díjat is elhozták.

A településvezetés az erejéből és lehetőségeiből telő legnagyobb elismeréssel igyekezett honorálni ezen a bizonyos „Páva napon” úgy a táncpedagógus pár, mint az „Aprók” erőfeszítéseit és teljesítményét. Míg eredetileg Tóth-Mihó Erikának és Tóth Zoltánnak tervezték, hogy Dusnok Községért-díjjal tüntetik ki munkájukat, a december közepén tartott ünnepi falugyűlés óta a képviselő-testület megszavazta, hogy a „pávás” néptánccsoport valamennyi táncosa is megkapja a rangos elismerést. Ezek adományozására került sor azon a bizonyos szombati napon.

– Fantasztikus alkalom volt ez számunkra is, hogy megköszönjük úgy a településen élő embereknek, mint a vállalkozóknak és a vezetésnek, hogy elképesztő erők mozgósításával támogattak bennünket. Mi viszonzásképp megpróbáltuk mozgósítani minden kapcsolatunkat, hogy valóban egy felejthetetlen estét tölthessünk el együtt a fonóban ezen a bizonyos napon – emlékszik vissza az eseményekre Tóth Zoltán, elmesélve, hogy nem sokkal hazatérésük után a tévéműsorból egy üzenet várta a postaládában, karácsonyi üdvözlőlappal és a tánccsoportnak szánt támogatással. „Nagyon boldogok vagyunk, hogy vagytok nekünk” írta a boríték bedobója. Mint elmondta, a kézírásból és a környékből ítélve, ahol ők élnek, biztos volt benne, hogy olyan embertől kapták ezt a levelet és a mellé tett kétezer forintot, akinek nem mindegy, hogy az az összeg a pénztárcájában van-e, vagy sem, ezért is volt felemelő és megható érzés olvasni az idézett sorokat, és tudatosítani, mit sikerült adniuk sokaknak.

– Ez a szombati nap felfrissítette a korábbi élményeket. Amíg Zoli az érkező szólistákkal és zenekarokkal próbált, én kísértem el a gyerekeket a bált megelőző szentmisére, amelyet Marton Gábor tisztelendő mutatott be. Végig a viseletbe öltözött gyerekekhez beszélt, ami gyönyörű volt, csakúgy, mint az, hogy együtt vonultunk át a Művelődési Házba, ahol ismét találkozhattak azokkal a kedvencekkel, akikkel összebarátkoztak a „Fölszállott a páva” forgatásai alkalmával. Azt is tudjuk, hogy hatalmas összefogás volt a környékben, a tengerentúlon, de még Dusnok testvérvárosában, Csíkszentgyörgyön is, ahonnan záporoztak ránk a szavazatok, amiért nem tudunk elégszer köszönetet mondani – így Tóth-Mihó Erika, aki férjével és „pávás” csoportjával egyetemben immáron a Dusnok Községért kitüntető díj büszke tulajdonosa.

Tóth Zoltán ugyanakkor fontosnak véli hangsúlyozni, hogy bár az elismerés mindig jólesik és új lendületet ad az elismertnek, arra is serkent, hogy „ne üljünk rá erre, hanem éljünk vele, hogy a falu érdekében tovább vigye azt, amit legjobb tudása szerint igyekszik űzni”.

(Fotó: Kopri – Snassz)