Előző számunkban olvashatott arról, hogy a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés nemzeti ünnepünk alkalmából tartott, kihelyezett bajai ülésén adományozta a „megyei Kossuth-díj”-ként is emlegetett plaketteket az arra érdemeseknek. Az „Év Polgármestere Bács-Kiskun Megyében” díjra Dusnoki Csabát, Dunapataj első emberét vélték érdemesnek. A kitüntetés kapcsán beszélgettünk múltról, jelenről és jövőről a megyei vezetés által egyébként nem először méltatott településvezetővel.

- Mi volt az első gondolata, amikor megtudta, hogy egyike lesz a kitüntetetteknek?

- Sokminden átfutott az agyamon. Elsőként persze a kérdés, hogy miért én? Aztán inkább arra gondoltam, hogy valamit sikerült elérnie Dunapatajnak, ami miatt felterjesztettek erre az elismerésre. Dunapataj sikere pedig az én sikerem is. Annyit büszkén tennék hozzá ehhez, hogy 2011-ben már átvehettem a Bács-Kiskun Közszolgálatáért-díjat, tehát mondhatom, hogy mindig is éreztem, hogy elismerik azt a munkát, amit a településért végzünk.

- Ha jól emlékszem, talán Régió Nívódíjat is kapott Dunapataj az elmúlt tizenkét évben, amióta Ön a polgármestere. Ha ezen a bő egy évtizeden áttekintünk, melyek lennének azok a nagy pillanatok, amiket kiemelne?

- Hál’ Istennek büszkén mondhatom, hogy településünk életében sok ilyen van. Minden területet megpróbáltunk a múlt tiszteletével új alapokra helyezni, legyen szó úgy az oktatásról, mint különböző humán szolgáltatásokról, infrastruktúráról, vagy a közigazgatás  bármely területéről. Említhetem a turizmust is, hiszen hozzánk tartozik Bács-Kiskun Balatonja,  a Szelidi-tó, amely jelentős értéket képvisel számunkra  és bízom abban, hogy az itt megfordulók számára is. Összességében tehát nem tudnék olyan mozzanatot kiemelni, amire nem lehetnénk büszkék az elmúlt bő egy évtizedből, ami ne fejlődött volna úgy, hogy az Dunapataj előrehaladását szolgálja.

 - Bár egy ilyen rangos kitüntetés minden bizonnyal számvetésre készteti a kitüntetettet, Dunapataj kapcsán azért fontos elmondani, hogy annak nem csak a múltja, a jelene is büszkeségre okot adó. Mi minden történik most a településen, amit néhány évtized múlva majd azoknak a vívmányoknak a sorában fognak emlegetni, amiket polgármester úr az előbb érintett?

- A település jövőjének a záloga a gyerekek. Most építjük a bölcsődénket, amiben egy 14 fős csoportot fogunk elindítani. Örömmel mondhatom, hogy bár az épület még el sem készült, máris telt ház van a csoportban, hiszen a szülők az igényeiket előre jelezhették. Az a legnagyobb értékünk talán, hogy egy ilyen településen igény van bölcsődére, amelynek kapacitását meg is tudjuk tölteni. Ez talán azt üzeni, hogy Dunapataj igenis élhető hely! A bölcsőde egyébként az Ordasi út 33. szám alatt készül, az óvoda szomszédságában.

- Ez rendkívül fontos fejlesztés, de volument és grandiózusságot tekintve talán van Dunapatajnak ettől még nagyobb projektje is folyamatban, ugye?

- Igen, sőt, több is van! Talán a szelidi projekt az, amit először kell említenem. Itt szeretnénk olyan beruházásokat végrehajtani, amelyek még meghatározóbbá és turisztikailag vonzóbbá teszik a tavat. Az idén átadtunk egy megújult, több mint egykilométeres szakasszal kibővült kerékpárutat Dunapataj és a Szelidi-tó között, amelyet fényforrásokkal is elláttunk, hogy kevésbé legyen balesetveszélyes. A további fejlesztés a szelidi strandra irányul, hiszen ez a tó első számú vonzereje. Itt a régi mozi és szórakoztató központ épületét fogjuk elbontani. Új szabadtéri színpadot építünk majd lelátóval, vendéglátó- és illemhelyekkel, információs helyiséggel. Emellett a szakmári elágazástól a Szittyótérig vezető, önkormányzati kezelésben lévő utat is szeretnénk felújítani, amelyhez parkolóépítés társul. A strand játszóterét tovább fogjuk bővíteni, amelyek együttese remélhetőleg pozitív hatással lesz a tó látogatottságára.

- Ennek a nagyberuházásnak hogyan tervezik az ütemezését?

- November második felében, ha az időjárás is engedi, szeretnénk alapozni és 2019 júniusának közepére, azaz a szezon kezdetére az elmondottakat száz százalékban szeretnénk befejezni.

- Akkor tevékeny hónapok előtt állnak! Ha pedig szóba került a Szelidi-tó fejlesztése, gondolom a fejlesztések létjogosultságát látogatottsági mutatók is alátámasztják.  Milyen volt az idei szezon?

- E téren is jó hírekről tudok beszámolni, hiszen  az idei szezon, bár elég gyengén, júniusban sok esővel indult, a július elejétől augusztus végéig kitartó forró időszakban újra rekord-látogatottságot tudtunk elérni. Tíz nappal kevesebbet volt ugyan nyitva a strandunk, de több ezer fővel többen vették igénybe ezen szolgáltatásunkat, mint tavaly. Összességében több mint százezer ember fordult meg nálunk 2018 nyarán és hasonló örömteli adataink vannak a szálláshely-foglalások tekintetében is. A tavalyi számokat az idén sikerült megduplázni.

- Visszatérve Dunapatajra, talán egy fontos dolgot még meg kell említeni, ha már ilyen átfogóan beszélgetünk az utóbbi évek fejlesztéseiről, ez pedig a most folyó csatornázás!

- Így van, hiszen ez az egyetlen égető dolog volt, ami hiányosságként jelentkezett a településünkön, nevezetesen a szennyvízcsatorna-hálózat hiánya. Ennek a kivitelezését tavaly ősszel indítottuk, amelynek a vállalkozó által vállalt készre jelentési határideje 2020. március 14. De örömmel mondhatom, hogy a mögöttünk álló időszakban, a sok gond mellett, olyan ütemesen tudott haladni a kivitelezés, hogy vélhetően 2019 nyarára, azaz egy évvel korábban, mint tervezve volt, talán át tudja adni a vállalkozó az elkészült hálózatot. Nagyon halkan és óvatosan adok annak hangot, hogy az sem kizárt, hogy már az idei év végén, jövő év elején az elkészült hálózat beüzemelésére is sor kerülhet.

- Polgármesteri tevékenységének elismeréséhez még egyszer gratulálunk, de joggal merül fel a kérdés, hogy az ember meddig bírja az ezzel járó megfeszített munkatempót?

- Ez nehéz kérdés és az elmúlt tizenkét év, például a családomtól biztos, hogy többet vett el, mint, amit a számok mutatnak. Azt ígérhetem, hogy sosem fogom cserbenhagyni Dunapatajt, amit a fejlődés útjáról nem lehet eltéríteni! Azért kell dolgozni, hogy az itt élők többsége megelégedéssel éljen a településünkön.