A 2015-16-os labdarúgó bajnoki idény nemrég ért véget és a labdarúgók pihenőre mentek, az EB meccseket nézik már, ám az élet a háttérben nem állt meg egy pillanatra se, hiszen a sportegyesületi vezetők már a következő bajnoki idényre koncentrálnak, hiszen a bajnokságok nevezési határideje július 1-én lejár. Mielőtt azonban a 2016. augusztus 13-án induló új bajnokságra koncentrálnánk, érdemes visszatekinteni a mögöttünk hagyott bajnokságra, egész pontosan a Kalocsa környékéről a legtöbb csapatot érintő megyei III. osztály Déli csoportjának az eredményeire.

Az első és talán legfontosabb eleme az idei szezonnak a régi déli és nyugati csoport összevonása. Az ebben az osztályban meglehetősen nagy távolságok, ahogy az már a csoportbeosztásoknál várható volt, okoztak jópár problémát. Bár konkrét számításokat nem végeztem erről, de talán megyeegyben utaztak közel annyit a csapatok, mint a megyeháromnak ebben a csoportjában. Többször is volt olyanra példa, hogy a csapatok, munkahelyi elfoglaltság, a hétközi iskolába való visszautazás miatt nem tudtak teljes létszámmal megjelenni, illetve olyan szűk kerettel mentek, hogy alig, vagy csak éppen csere nélkül voltak. Sok csapat eredményességében ezek is szerepet játszottak. Sajnos több helyen is említették, hogy a sérülések is gyakoribbak voltak, volt olyanra is példa, amikor a bajai traumatológián focista szoba is volt a szakadt szalagok miatt, melynek nem kizárt, hogy a hosszabb bajnokság is oka, hiszen ilyen tartós terheléshez nem szoktak a kevésbé edzett amatőr játékosok.

Nézzük magát a bajnokság menetét. A korábbi évek alapján tudhattuk, hogy az ex-nyugati csoport erősnek számít, az ex-déliek közül csak a Hercegszántó és a Gara végzett a mezőny első felében (4. és 8.), míg a többiek hátrébb zárták az szezont. Arra a szezon előtt alig lett volna olyan elvakult szerencsejátékos fogadó, aki ne a Géderlak-Homok-mégy párost rakta volna a bajnokság első két helyére, sőt talán a sorrendet is így adták volna meg. Ennek a két csapatnak a tudása magasan kiemelkedett a mezőnyből, hamar nyilvánvalóvá vált, hogy idén se tudja komolyabban megszorítani senki, Géderlak százszázalékos teljesítménnyel lett bajnok, a Ho-mokmégy mindössze 10 pontot hullajtva idén ismét ezüstérmes helyen végzett. Az őket követőknél bőven voltak meglepetések, nem várt vereségek is. Tavasz közepére már csak négy csapat maradt, akik között a bajnokság egyetlen izgalmas versenyfutása bontakozott ki, azaz: ki lesz a bronzérmes? A Bátya, Hercegszántó, Szak-már, Uszód (utóbbi egy picit lemaradva) négyes ekkorra már meglépett a középmezőnytől, néhány pontnyira voltak egymástól, volt olyan is, amikor felváltva álltak a bronzérmet jelentő harmadik helyen. Úgy tűnt, a Bátya két döntetlenje és a Szakmár elleni vereségéből a Hercegszántó jön ki nyertesen, ám ők a Dunapatajon elért döntetlenjükkel bukták el az esélyt a bronzéremre. Szakmár ugyan Fajszon kikapott és Géderlakon is az utolsó fordulóban, ám ekkor már biztos volt, hogy csak egy irreálisnak tűnő bátyai győzelem a Ho-mokmégy ellen lehetett volna, ami elüti őket a bronzéremtől, ez nem is történt meg, így ők ünnepelhették a harmadik helyezést. A szakmáriak titka a kiegyensúlyozottság volt, ősszel 29, tavasszal 28 pontot szereztek, míg vetélytársaik hiába szereztek 4-6 ponttal többet a szezon második felében, de ez se volt elég. Az Uszód a bravúros ötödik helyét egyértelműen a remek tavaszi szezonjának köszönheti, hiszen a képzeletbeli tavaszi tabellán a harmadik helyen végeztek volna, dupla annyi pontot szereztek ekkor. A tabella többi részén tavasszal voltak látványos visszaesések is (Dunafalva, Madaras 7-8. helyről a 14-15-re), míg például a Bácsbokod és a Kunbaja csapatainak 7-8 ponttal volt jobb a visszavágók szezonja.