Nem csak fizikai, de tudományos értelemben is kisebb csodák kerültek elő a földből a Homokmégyen feltárt 10-11. századi temetőből, derült ki a Viski Károly Múzeum „A kalocsai Sárköz a honfoglalás korában” című sorozatának második előadásán, múlt szerdán. Gallina Zsolt régész a ma itt élő társadalmak és a honfoglaláskori falu közötti összefonódásokat, valamint a leletekből kikövetkeztethető szokásokat, vallásos szertartásokat vázolta. Dr. Marcsik Antónia antropológus elárulta, hogy milyen ma ismert betegségekben szenvedhettek a megtalált személyek, sőt rámutatott: még mongoloid embertípusok is éltek a környéken.

– Nyilván sok katasztrófa történt, így az itt élők valószínűleg nem közvetlen leszármazottaik – szögezte le a temetőben talált személyek kapcsán Gallina Zsolt, azt latolgatva, hogy napjaink homokmégyi, vagy régióbeli lakosságának felmenőit találták-e meg. Az előadáson a házigazda szerepét betöltő Romsics Imre múzeumigazgató azért óvatosan hozzáfűzte: a régész következtetésének az ellenkezője is igaz lehet, ám erre csak költséges DNS-vizsgálatok deríthetnének fényt, így teljes bizonyossággal valóban nem lehet kijelenteni. – Az összes környékbeli lelőhelynek eddig csak elenyésző részét, kb. egy százalékát tártuk fel – szemléltette Gallina azt is, hogy volna még rendesen kutatási anyag ebben a régióban.

Azt mindenesetre kijelentette, hogy az évekkel ezelőtt megtalált, majd hosszasan működött Homokmégy-Halom melletti ásatással további teendőjük lényegében nincs, legalábbis ami a feltárást illeti, hiszen megtörtént a gödörzárás. Azt viszont leszögezte, hogy sok kérdést felvetnek a talált tárgyak, illetve maguk a korabeli személyek is, hiszen embertani szempontból még mindenképpen érdemes lenne kideríteni, hogy a 10-11. század fordulóján aktív, homokmégyi temetkezési hely sírjaiban fekvők valamilyen módon kapcsolatban álltak-e egy másik, kb. száz évvel később élt, majd teljesen eltűnt közösséggel. Az ő nyomaikat a közeli sármégyi templomnál találták meg, és azért lenne tanulságos a további vizsgálatuk, mert ott egészen sokáig, az 1600-as évekig temetkeztek.

– Az avarkorban itt élt emberek nagy százaléka europid jellegzetességekkel bír, de a Duna-Tisza köze ekkor bővelkedett mongoloidokban is – fejtegette dr. Marcsik Antónia a múzeumi előadáson. Annyit azért megjegyzett, hogy ez a következtetés annak ellenére is tudományos bizonyításra, tehát további kutatásra vár, hogy a koponyák alapján egyértelműnek látszik a keleti származású nép jelenléte, többszáz évvel a tartárjárás előtt. Az antropológus azt is elmesélte: az itteniek földi maradványain jól látható, hogy ma is ismert kórságoktól szenvedtek.
– Mint az ország más területein, itt is megjelent a tuberkulózis, ez nyomot hagyott a csontokon – mondta, azt is hozzátéve, hogy ennek megállapítása fontos eredmény, hiszen a hatásos kezelés hiánya miatt e fertőző betegségnek komoly szelekciós hatása volt. Kiemelte: a leletek alapján egyébként arra lehet következtetni, hogy ez a közösség nem hanyagolta el beteg tagjait. Úgy tűnik, gondozták, ápolták őket, egészen addig, míg a súlyosbodó tünetek végül a halálukat okozták.