Július 30-án „Hasonló a hasonlónak örül” címmel kiállítás nyílt a kalocsai Farkas Tibor munkáiból. A városszerte ismert szobrász alkotásaiból rendezett tárlatot Kiss István rajztanár nyitotta meg a hajósi Plébánián.

„Mi, az élők fölényével csodálkozva nézzük ezeket a szobrokat, hiszen maradandóbbak, tisztábbak nálunk. Bennük él tovább a rajtuk átfutott idő, mert ők csak születnek, de nem halnak meg” – hangzott el a megnyitóbeszédben.

„A maga módján mindenki utazó, hiszen mind a kérlelhetetlenül múló idő utasai vagyunk. Szerencse azonban, hogy a bizonytalan hétköznapi vándorok előtt ott vonulnak az ösvénytaposók, a szolgálattevők, akik belső sugallatra indíttatva építik az utat az ismeretlenbe.”

Az itt kiállított munkáit belső sugallatra végző Farkas Tibor sokoldalú alkotó. Fa- és kőfaragó munkák mellett korábban festészettel, grafikák rajzolásával is foglalkozott.

Az 1990-es évek elejétől már önállóan, szobrászként dolgozott. Első, nagyobb lélegzetű munkával a Kalocsai Iskolanővérek bízták meg 1991–93 között. 1996–1997-ben a kalocsai börtön falán helyezték el az 1956-os Áldozatok című domborművét. 1998–99-ben a szekszárdi Belvárosi Plébánia részére alkotott egy életnagyságú Szent család szobrot. 2000–2001-ben a Millennium tiszteletére Fajsz község részére Fajsz fejedelem emlékművét faragta ki. 2002–2004 között Stációkat készített a péterrévei katolikus templom számára. 2011-ben Kalocsa testvérvárosának, Székelykeresztúrnak szánt ajándékát, Berde Mózes mellszobrát készítette el a nevét viselő gimnázium részére.

2012-ben az ő keze munkája által készült az uszódi Gubbantós Néptáncverseny I. díja; a 2013-ban Ordason felállított II. Rákóczi Ferenc fejedelem-emlékmű; valamint készített 2016-ban egy tabernákulumtartót a zalaegerszegi kórház kápolnájába.

Az itt kiállított Kikelet, A sejt lázadása, a Kürt, a Gubbantós, a Paripa, a Kalocsai pár című alkotásokban megelevenedik a sejtelem, a vágyakozás, a lendület, az öröm. Érezhető a dinamika és látható lesz a szépség.

A Nagyasszony 33 éve című dombormű érdekessége, hogy sikerült egy képen láttatni a Boldogasszony Szűzanyát (akit karján a kisdeddel szoktak ábrázolni) és a 33 évvel későbbi Máriát, aki kezében tartja a haldokló fiát (piéta). Megejtően szép alkotás.

Farkas Tibor munkáin hitelesek és hihetők az ábrázolni kívánt alakok, valamint létezők a megrajzolt gondolatok.

Végezetül pedig: a megnyitón is esett néhány szó róla, de jelen sorok írója is megerősítheti, hogy a szobrász keze munkáját dicsérő Corpusz – az alkotó egyik első munkája, amit a Kalocsai Iskolanővérek számára készített –, nos, ez a három méter magas, tölgyfából készült megfeszített Krisztus-alak, úgy néz ki, hogy nem kell senkinek a városunkban. Most, hogy eladásra került az az épület, ahol eddig díszelgett, ezért jó lenne új méltó helyet biztosítani a szobornak (a méretei miatt mondtak le róla korábbi élvezői). Kalocsán akad több olyan épület is, amely befogadhatná a szobrot. Jó lenne, ha nem kerülne el ez az alkotás a városból. Biztos lenne helye valahol, ha mindenki úgy akarná.