December 2-án, pénteken délután nyílt meg Farkas Ferenc hajósi festő tárlata a Barokk Kastélyban. Barátok, érdeklődők gyűltek össze az eseményre, amelyen Alföldi Albert ajánlotta a látogatók figyelmébe a képeket és méltatta az alkotót.

– Farkas Ferenc egy rendkívül művelt ember és művész – szögezte le beszéde elején Alföldi Albert. – Művészettörténeti tudása segíti abban, hogy olyan megoldásokat keressen stílusban, tónusban, amellyel egy olyan atmoszférát teremt, ami különös értelmet ad az őt körülvevő, hétköznapi világnak. Óriási fejlődésen ment keresztül az évek során, érintett több festészeti irányzatot, míg rátalált arra, amivel értéket tud létrehozni. Posztimpresszionista technikával megfestett kompozíciói szerelmi vallomások egy csészéhez, egy tájhoz, egy csendélethez. Szeretve van minden szín, mint ahogy szeretve van minden egyes szőlőszem, ami a munkája során megszületik. Tiszteletreméltó, ahogyan ő – akárcsak nagy elődje, Tóth Menyhért – együtt él a föld gyümölcseivel akkor is, ha ez sokszor fájdalommal jár. Az ő festészete mélyen emberi és becsületes. Olyan, mint ő.

Meleg színek, csöndes szépség, letisztult formák, béke, szeretet – ezek a szavak jutottak az eszembe, ahogyan végignéztem a képeket. Táj, virágok, csendélet, vagy „csak” egy szék: megnéztem és közöm lett hozzájuk. Mintha az én életem részei is lennének, mint ahogyan azok is, hiszen a „most”-ból és az „itt”-ből fakadnak.

A megnyitó után egy baráti összejövetellé alakult a rendezvény. Bor ragyogott mélyvörösen a poharakban, és jólesett megosztani a gondolatokat, amelyek a festmények láttán születtek, és jólesett megosztani Farkas Ferenccel az örömet, amellyel a kiállítása megajándékozta őt. Szívesen beszélt arról, mennyire szeret itt élni, milyen fontos számára az otthona, a maga teremtette kert, a maga művelte szőlő. Érdekli minden, ami körülveszi, és pár mondattal, hitvallásnak is felfogható módon összegezte egy hosszú beszélgetés lényegét:

– Minden embernek feladata van, amelynek az a célja, hogy valamiképpen jobbá tegye a világot. Fontos, hogy azt úgy végezze, minden egyes napon, mintha nem lenne tovább. Ha az a nap az utolsó, akkor teljes és egész legyen. Szeretet, felelősség és alázat nélkül nem megy. Lehet, hogy folytonos keresés, lehet, hogy falakba ütközöl. Akkor is, tudd magadról, hogy amit csinálsz, az tiszta, szeretettel és szépséggel teli. Mert másként hogyan néznél a tükörbe?

A Hajósi Barokk Kastély maga is egy gyöngyszem. Meseszép kertje, a természetet, vadászatot, a szőlészet-borászat helyi történetét, a hajósi búcsút, népszokásokat és -viseletet bemutató termei, az emeleten a régi kalocsai érsekek lakosztálya, a több száz éves, történelmi festmények megtekintése valóban szép élmény.

Kedves Olvasó, ha nem járt még ott (ha igen akkor azért), miért ne menne éppen most, amikor még egy meghitt, szép kiállítást is láthat ráadásul?