„Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha.”

(János 11, 25-26)

Van-e megnyugtatóbb bíztatás, mint Jézus örökérvényű kijelentése életről és halálról? Nagy vigasztalást és bátorítást jelent ez a mindenkori ember számára, hisz életünk legfontosabb kérdéseire kapunk választ. Nem pusztán az elmúlás, a rettegett halál tekintetében nyugtatja meg szívünket, hanem arról is szól, hogy már itt, földi életünk során ízlelhetjük, mit jelent az üres sír. A nagypénteki keresztben látjuk, hogy a Messiásnak, Isten Felkentjének, el kell pazarolnia magát, hogy Krisztussá válhasson. A húsvéti angyali üzenetben pedig e legszentebb pazarlás gyümölcsét kapjuk. Krisztus feltámadásában nyilvánvalóvá lesz, hogy a halál nem más, mint kapu az öröklét felé. Életünket halálunk felől lehet csak megérteni, azaz, ha tudjuk, hogy mi lesz halálunk után, akkor azt is tudjuk, hogy miként éljünk. Az evangélium pontosan abban áll, hogy Jézus feltámadásában megnyílik a menny, látjuk a jövőt, és ennek fényében élhetjük a jelent, mert már ismerjük, hogy mi van odaát! A húsvéti örömhír: semmi sem szabhat gátat az életnek, mert az győzedelmeskedik a halál fölött. Ez pedig meghatározza a jelent. Az életet pusztító erőknek és a bűnnek nincs végső hatalma fölöttünk, mert Krisztus feltámadása által legyőzte ezeket. Ezért már a jelenben megújulhatunk, megszabadulhatunk, megváltozhatunk, feltámadhatunk. Így válik valósággá Isten szeretete és ajándéka: „aki hisz énbennem, ha meghal is él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha”.

Áldott Húsvéti Ünnepeket kívánunk mindenkinek!

Hunyadi János református lelkész