A Tomori Pál Főiskolán 2013 januárjában felvett oktatói értékelés eredményei alapján az elmúlt hetekben bemutattuk a főiskola azon tanárait, akik az első három helyen végeztek. Pár mondatot ugyanakkor megérdemelnek azok is, akik egy-két századponttal maradtak le mögöttük.

Negyedik helyen Dános Anikó tanárnő végzett. Helyezése abból a szempontból meglepő, hogy ő kifejezetten nehéz tárgyakat tanít, ami egy szimpátiaskálán bizony eleve hátrányt jelent. A hallgatók a szakmai felkészültségét és oktatástechnikáját méltatják a leginkább:

„Szigorú, azonban korrekt a tanárnő. Nagyon jól adja le az anyagot, könnyen tanulható. Véleményem: a főiskola legjobb oktatója!”

„Érthetően, világosan fogalmaz és szuper oktatási technikája van. Megszeretteti a tantárgyat.”

Az ötödik helyen dr. Frenyó Zoltán (a középső képen), a hatodikon dr. Mezei István (az alsó képen) végzett. Mindkettejük esetében igaz, hogy a hallgatók leginkább felkészültségüket, szakmai tudásukat értékelik nagyra. Frenyó tanár úr gyakorlatias szemléletből és korrektségből vizsgázott jelesre, Mezei tanár úr legfőbb erőssége ugyanakkor a felkészültség, a pontosság, és az általa készített oktatási segédanyagok magas színvonala.

Az értékelést és a rangsort természetesen sokáig lehetne folytatni, ez azonban nem szabad, hogy alá- és fölérendeltségi viszonyokat vagy érzéseket keltsen az emberekben. A hallgatói vélemények is jól mutatják, hogy minden értékelt tanár egy adott személyiség, adott háttérrel, adott szakmai alapokkal, és adott pillanatnyi helyzettel. Vannak, akik szerethetőbb tárgyakat tanítanak; mások nem ilyen szerencsések. Vannak, akiknek megadatik, hogy elmélyedjenek egy-egy szakterületben, mások kétévente új tematikához igazodnak.

A lényeg, hogy az almát a körtével nehéz összehasonlítani; legfeljebb kiválaszthatjuk, melyiket miért szeretjük.