Október 21-én a meszesi Kék Duna Vendéglő előadótermében rendezték meg „A fogvatartottak többszakaszos, társadalmi és munkaerő-piaci reintegrációja” című, előadásokkal, kerekasztal beszélgetéssel egybekötött fórumot. A pályázati forrásból megvalósuló, két évre szóló projekt tapasztalatairól a pártfogói felügyelők és a büntetés-végrehajtás szakemberei számoltak be.

A rendezvényt megnyitó Póli Róbert osztályvezető, pártfogó felügyelő a meghívott vendégek között a Kalocsai Rendőrkapitányság, a Járási Gyámhivatal, a Járási Munkaügyi Központ, a Magyar Vöröskereszt, a Gyermekjóléti Szolgálat, az egyházak és civil szervezetek képviselőit köszöntötte. A többségében utógondozó, koordinátor munkakörben dolgozó hat előadó prezentációjában arról számolt be, hogy a szabadulás előtt álló fogvatartottak önkéntesen jelentkezhetnek a két évre finanszírozott program keretében megvalósuló támogatásra. Ennek fontos része, hogy segítőik már szabadulásuk előtt felveszik a kapcsolatot a családtagokkal, tájékozódnak az esetleges munkalehetőségekről, valamint beszerzik mindazokat az okiratokat, amelyek a különböző társadalmi ellátások igényléséhez szükségesek. Szakemberek segítik azt is, hogy a börtönviseltek miként kezeljék a saját agressziójukat, milyen életvezetéssel érhetik el legjobban a reintegrációt, azaz a társadalomba, a családba való visszailleszkedést.

A Kalocsai Fegyház és Börtönben, az Állampusztai Büntetés-végrehajtási Intézetben dolgozó szakemberektől azt is megtudhattuk, hogy Magyarországon a börtönviselt elkövetők 50 százaléka visszaeső, tehát újra, esetleg többször is börtönbe kerül. Ez az arány más országokban rosszabb, tehát ezeknek az embereknek a beilleszkedő-képessége – talán a kapott segítségnek köszönhetően is – jobb, mint más helyeken.

Gerencsér Tamás reintegrációs tanácsadó előadásából az is kiderült, hogy a segítségnyújtásnak korlátai vannak, hiszen a segítők anyagi eszközök fölött nem rendelkeznek. Az elhelyezkedéshez nyújtott támogatás nem jelenti azt, hogy ezek az emberek a munkaerő-piacon, az álláskeresők között elsőbbséget élveznének. Ám rendelkeznek majd azokkal a képességekkel, amelyek egy állásinterjún való részvételhez szükségesek, tudják, milyen ügyben hová és kihez fordulhatnak. A program eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy a segítés a rövidebb szabadságvesztésből szabadulók esetében a leghatékonyabb.