Ha valaki focista, focista is marad. És ha valaki Fradista, Fradista is marad! Legyen akárhány éves, a három E-betű kötelez! A pályán és a lelátón is, vallja minden zöld-fehér. Ennek iskolapéldája volt a már hagyományos nosztalgiafoci Bátyán, amely megnyitotta a fokhagymások népünnepélyét. Az elmúlt 10 évben a családi összejövetelből, közös főzőcskézésből falunap lett Bátyán, amely eseményt szokás szerint most is egy gálameccs nyitott. A szervezők mindig egy nagy múltú, országosan ismert gárdát hívnak. Volt itt már az MTK, a Vidi és a Honvéd is, és most ismét zöld-fehérbe öltözhettek a szurkolók, hiszen visszatért Bátyára a Ferencváros. A Fradi Öregfiúi szívükbe zárták Bátyát, sőt egész Bácskát, hiszen innen kapják a legtöbb meghívást.

A meghívást pedig köszönték szépen, szívesen fogadták. Olyan aranylábú, egykoron klasszis labdarúgók léptek pályára, mint a Fradi örökös bajnoka, az 1989-es év labdarúgója, négyszeres olimpiai válogatott Keller József, a háromszoros bajnok, Magyar Kupa és Szuperkupa győztes Szeiler József, a 14-szeres válogatott Nyilas Elek, az Ajax-ot is megjárt Fischer Pál, a közönségkedvenc Dukon Béla, a burgenlandi SC Gattendorf egykori játékos-edzője, Rab Tibor, vagy éppen Zoran Kuntic. A csapat szíve, lelke és motorja, az ötszörös olimpiai válogatott, nyolcszoros ifjúsági válogatott Bánki József „Dodi” elmondta, Bácskából érkezik a legtöbb meghívásuk, itt rengeteg fradista van, akikkel szívesen találkoznak egy-egy ilyen öregfiúk meccsen.

A pénteki barátságos találkozó első félidejében a Bátya és Kalocsa Járás Válogatottjának hazai pályás osztaga állt ki a zöld-fehérek ellen. A helyi öregfiúk pedig feladták a leckét a legendáknak, keményen játszottak, és a játékidőt 2-2-es döntetlennel zárták. Tegyük hozzá, a vendégek kapuját Igaz András védte, aki ugye apai ágon bátyai gyökerekkel rendelkezik, egyébként dolgozott az MLSZ kötelékében, ma pedig az UEFA helyszínigazgatója. Andris magára öltötte a kapusmezt, földijei ellen védett egy tizenegyest, majd a kipattanóval már nem tudott mit kezdeni, így esett, hogy a Bátya leikszelt a Fradival. Ennél jobb meccsforgatókönyvet még Coppola sem tudott volna írni. Ráadásul, Soós László „Kazalt” az a megtiszteltetés érte, hogy a találkozó utolsó perceiben megtudhatta, milyen a Ferencváros mezét magára ölteni, hiszen amolyan tiszteletbeli játékossá választva átállhatott a vendégekhez.

A második félidő a Kalocsai Old Staré volt. A kezdőrúgást Krampa, azaz a kalocsai származású, szintén egykoron a Ferencvárossal bajnoki címet szerzett Kapitány Sándor „Krampa” adta. Nos, itt már működött a papírforma, oktattak a legendák.

Felszívták magukat, és legyen bennük akárhány iksz, gyermeki önfeledtséggel kergették a labdát. Volt ilyen gól, volt olyan, volt potya laszti, volt védhetetlen, és a végéhez közeledve úgy festett, hogy úgy jár a kalocsai öregfiúk válogatottja, mint a Magyar Válogatott a 2014-es VB selejtezőn, amikor 8-1-re kaptak ki Hollandiától, elszenvedve minden idők legsúlyosabb vereségét. Aztán 0-7 után tört meg a jég, Kovács Jani berúgta a becsületgólt, és mintha erre várt volna, Szűcs Gábor 1-7 mellett fújta le a meccset.

Bánki Dodi lihegve, de széles mosollyal az arcán értékelt a harmadik félidő előtt: „Rendkívül sportszerű volt mind a két gárda. Néhány játékvezetői döntés minket sújtott, de ez most nem számított, ez a barátságról szólt.

Nagyon jól szórakoztunk és szerintem a nézők is. A bátyaiak nagyon lelkesek voltak, nem találtuk a ritmust, de a kalocsaiak ellen már szépen összejött a játék. Az emberiség öröme a labda, mi örülünk, ha játszhatunk vele, és örülünk, ha a környékre hívnak minket, ugyanis Bácskában nagyon sok fradista lehet, hiszen a felkéréseink 80 százaléka innen érkezik. Mindig nagy öröm ide jönni. Nagyszerű játék volt, nem vettük félvállról, még akkor sem ha ez egy gálameccs, a zöld fehér mez és a három E-betű kötelez. Erkölcs, Erő, Egyetértés!