Október 16-án este hatalmas szélvihar közepette megérkezett városunkba a testvérvárosi gimnázium immár második csoportja, Stefanie Stagel és Bernd Löffler tanár kollégák kíséretében. A főként tizedikes tanulók utazását hosszabb levelezés, kapcsolatfelvétel előzte meg, így nem voltak már teljesen ismeretlenek egymás számára, amikor a Keleti pályaudvar parkolójában beugrottak a szakadó eső elől a buszba. Így kezdődött a két iskola között tavalyelőtt indult diákcsere-program második fordulója.

A következő napon az iskolában fogadtuk a diákokat, majd megmutattuk nekik az intézményt belülről is. Nagy élvezettel szemlélődtek biológia szertárunkban. A csütörtöki nap délelőttjén ellátogattak Kovács László fazekasműhelyébe, ahová a német diákok szinte már „hazajárnak”, és meg sem lepődtünk azon, hogy külön kérték: délután szeretnének még visszamenni, hogy mindannyian sorra kerüljenek.

Pénteken a városházán Simon Zoltán alpolgármester ünnepélyes fogadtatásában volt részük, ahol Kalocsa múltjáról, jelenéről és jövőjéről is képet alkothattak a tanulók. Ezt követően szorgalmas kezükre volt szükség, ugyanis a porcelángyárban kézi festés várta őket. Természetesen lelkesen készültek a saját névre keresztelt bögrék. Visszatérve az iskolába Deákné Tóth Veronika kolléganőm fergeteges táncházában a kalocsai mars és friss igencsak megizzasztotta a jelölteket, de minden német diák állta a sarat, keményen dolgoztak. S hogy még edzettebbek legyenek, a délután többek számára uszodai látogatással zárult.

A hétvége a családok programja szerint alakult. Idén a német szülők kérésére a gyerekek több időt tölthettek a fogadó családdal, ennek megfelelően többen vidéki kirándulásra utaztak.

Hétfőn ismét aktív program várta a fiatalokat. A Viski Károly Múzeum igazgatója, Romsics Imre vezetésével nemcsak a múzeum értékeit ismerhették meg a gyerekek, hanem a hamisítatlan paprikás gombóc elkészítését is megtapasztalhatták. Saját kezükkel gyúrták a gombócot, amit aztán persze el is fogyaszthattak.

A délutánt a kellemes, késő őszi időjárás még szebbé tette, kerékpárral mentünk Bátyára, ahol a Chili-Trade Kft. bemutatótermében megtekintettük a két tájházat, a paprikakészítő üzemet. Ezután a bátyai vendéglátó szülők meghívására gulyáslevesből és többféle kalácsból készült finom vacsora várt bennünket.

Az utolsó nap reggele azért volt különleges, mert iskolánkban október 23-i nemzeti ünnepünk tiszteletére az első órában ünnepi műsort adott elő a 11.a osztály. A vendégeink számára különleges, a nyelvi nehézségek ellenére mégis megindító programról minden tanuló és kísérő tanár úgy nyilatkozott, hogy még nem láttak ilyen jellegű rendezvényt, ahol a diákok a Himnuszt és a Szózatot énekelve, ünneplőbe öltözve csendben emlékeznek a régi időkre.

A műsor után utunk – immár bőröndökkel felszerelkezve – Budapestre vezetett, ahol előbb buszos-sétás városnézés, majd a Parlamentben tett látogatás után néhány óra szabadidős program zárta az egyhetes vendégeskedést. Este fáradtan, sokan könnyek között búcsúztak partnereiktől, de már nagyon várják a májusi viszontlátogatást.

Programunk sikere nagyrészt gimnáziumi kollégáimnak köszönhető, akik segítettek a lebonyolításban, de e lap hasábjain köszönöm a segítséget Kovács Lászlónak, Romsics Imrének, Szentesi Zoltánnak, Jánosityné Juditnak – a bátyai vacsora fő szervezőjének és nem utolsó sorban a Német Nemzetiségi Önkormányzatnak, elsősorban Angeli Gabriellának, valamint Konrádnak és Zsoltinak, akik mindig mindenhova időben odaérnek.

Bízom benne, hogy a két iskola közötti kapcsolat még hosszú lesz és évről évre egyre több helybeli és környékbeli család fog bekapcsolódni a csereprogramba. Célunk, hogy a látogatások ne csak egy alkalomról szóljanak, hanem barátságokról, újabb kapcsolatok születéséről.

Grabiczáné Fekete Zsuzsanna

a Kalocsai Szent István Gimnázium tanára