Bár sok helyen már a következő labdarúgó idényre is megkezdték a megyei csapatok a felkészülést, azért talán érdemes visszatekinteni még néhány mondatban a tavaszi szezonra, vajon melyik csapat hogyan értékeli?

3. Dusnok 28 19 5 4 84-41 62 pont

Címvédőként kezdte meg a megyei II. osztályt a Dusnok csapata, s mivel a keretet sikerült egyben tartani, így céljuk nem is nagyon lehetett más, mint a címvédés, bár Sáfrán Ferenc edző szerint ez már a „bravúr bravúrja lehetett volna”. Az őszt aránylag jól zárták vereség nélkül, ám négy döntetlen azért csak becsúszott, és az így elveszített 8 pont miatt a harmadik helyen kezdték meg a tavaszt. Bár döntetlenből tavasszal mindössze egy született, de az is fájó pontvesztés volt, hiszen egy nyerhető meccsen ikszeltek. Aztán kereken 400 napnyi veretlenségi időszak után (Hajós ellen még az előző szezonban kaptak ki utoljára) április 19-én a listavezető Jánoshalmánál vallottak kudarcot.

Sáfrán Ferenc edző elmondása szerint ezután lehetett először azt érezni, hogy a vesztett pontok miatt csapata szinte bebetonozódott a harmadik helyre: előnye a negyedikhez hatalmas volt, de az előrelépéshez még több kellett volna, ami nemcsak rajtuk múlott. Bár egész szezonban mindössze kétszer voltak gólképtelenek, többször voltak védelmi problémáik, melyek sokszorosan bosszulták meg magukat, elég volt egy-két védelmi baki és nekik kellett az eredmény után futniuk. Másik nagy problémája Sáfrán edzőnek, hogy nagyon sok meccsen sérülések, eltiltások miatt nem tudta az általa elképzelt legjobb felállásban pályára küldeni a csapatát, ami szintén néhány pontjukba került. Az edző néhány játékost kiemelt, Rónai Antal a középpályán játszott jól, Bolvári Dávid és Zoltán is stabilan teljesített, utóbbi házi gólkirály lett 24 góllal, Kovács Tamás középső védőként dolgozott jól, s leginkább a végig stabil, megbízható játékukkal volt elégedett, bár hozzátette, hogy nekik is akadt egy-két gyengébb meccsük. A többiek inkább hullámzó teljesítménye és gyakori hiányzása miatt Sáfrán Ferenc úgy vélte, egy kicsit több figyelemmel még idén is lehetett volna fényesebb az érmük.

7. Hajós 28 15 4 9 67-50 49 pont

A Hajós csapata a 4. helyen zárt ősz után jóval gyengébb tavaszt produkált, a 13 ponttal szereztek kevesebbet ekkor, és három helyezést is hátrébb csúsztak. A kitűzött középmezőnyben a negyedik hely nyilván jobban festett volna, ám elsődleges cél inkább az építkezés volt, megpróbálni minél több helyi fiatalnak lehetőséget adni a fejlődésre. Szabó Zsolt edző több poszton is kénytelen volt fiatalabbakat bevetni, hiszen tavasszal egy elég komoly sérüléshullám söpört végig csapatán, így az utánpótlás játszatása, mint cél egyben kényszerré is vált. Játékuk, a rutinszerzésük bár lehet, hogy most kockázatosabb volt, ám a későbbiekben ez remélhetőleg pozitívan fog kamatozódni.

A dobogóra lépés esélye a Dusnok elleni vereség után ment el, amely meccs után jöttek sorra a sérülések is, ami azt jelentette, hogy stabil kezdő tizenegyet nem tudott pályára küldeni Szabó Zsolt. A tavaszi teljesítmények közül kiemelkedőt nem tudott mondani az edző, ám azt azért kiemelte, hogy a csapategység nagyon jó volt, egy-egy vereség után sem egymásban keresték a hibát, hanem a helyén tudták kezelni a dolgokat. Legjobb meccsként a Kelebia elleni győzelmet emlegette fel az edző, hiszen szinte minden csapatrész remekül funkcionált, de a Dusnok elleni szoros vereség is ilyen meccs volt, és az örök rivális Nemesnádudvar elleni 1-0-s vereségnél is az akkori keret nagyon jól játszott.