Annál nagyobb öröm nincs egy család életében, mint amikor megszületik a várva várt gyermek. Napjainkban, amikor egyre többször kell a természetet megtámogatni a tudomány eszközeivel, ez az öröm gyakran megkétszereződik, hiszen sokkal több ikerpár születik. De három csöppség egyszerre – hát ez még manapság sem mindennapos eset! Öregcsertőn március 1-jén ez a csoda következett be a Herczeg család életében, amikor a Pécsi Tudományegyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján megszületett Alina, Nadin és Benett.

Herczeg Zoltán, a boldog édesapa a Kunság Volán autóbusz vezetőjeként dolgozik, a járatok közötti szünetben munkahelyén sikerült vele beszélgetni az örvendetes családi eseményről.

– Hosszú évek óta próbálkoztunk már azzal, hogy gyermekünk lehessen. Mindent megpróbáltunk ennek érdekében, de az idő telt, és bele kellett vágnunk a lombikbébi-programba – a fiatal apa hol izgatottan, hol boldogan idézte fel a babák érkezése előtti időket. – Két másik kórházban végzett sikertelen beavatkozások után kerültünk a pécsi klinikára, ahol a tavalyi évben két embrió beültetés történt. Az első esetben sajnos vetélés következett be, ám az augusztusban elvégzett beültetés nagy örömünkre sikeres volt. Az első ultrahangos vizsgálatnál kiderült, hogy két pici látható a pocakban, a második vizsgálatnál viszont közölték, hogy mind a három beültetett embrió él és fejlődik. Nagy volt az izgalom, mert az orvosok elmondták, hogy milyen kockázattal jár a három magzat megtartása rájuk és az anyára nézve, ugyanakkor azt is, hogy amennyiben elvesznek egyet, fennáll a teljes vetélés veszélye. Csak csodálni tudom a feleségemet, Anikót, mert szinte azonnal eldöntötte: szó sem lehet arról, hogy bármelyik magzatot elvegyék, ő vállalja minden kockázat ismeretében is a három baba kihordását.

– Hogyan viselte Anikó a terhesség hónapjait?

– Nem volt egy könnyű menet – ismerte el Herczeg Zoltán –, minden elismerésem a feleségemé, már látom, hogy egy anya tényleg mindenre képes a gyermekeiért! Sokat aggódtunk miatta, ahogyan telt az idő, és sajnos, valóban be is következett, amitől féltünk: december tizedikén be kellett feküdnie a kórházba, mert félő volt, hogy megindul a szülés. Elmondták az orvosok, az volna az ideális, ha a terhesség 32. hetéig sikerülne bent tartani a babákat, és mi attól kezdve azért szurkoltunk, hogy márciusban szülessenek meg. Volt két előzetes alkalom, amikor a szülés meg akart indulni – az orvosok mondták, harmadszorra már nem fognak beavatkozni, hanem elvégzik a császármetszést.

– Ezek szerint sikerült rábeszélni a babákat, hogy akkor szülessenek meg, amikor ez már nem veszélyes a számukra!

– Az biztos, hogy Anikó rengeteget beszélt hozzájuk, meg mesélt nekik, és én is, amikor otthon voltam, vagy amikor meglátogathattam őket a kórházban, mert mondták, fontos, hogy megismerjék anya és apa hangját! Úgy látszik, meggyőztük őket!

– Mikor tudta meg, hogy megszülettek?

– Vasárnap késő este még beszéltem Anikóval, és azután éjfél után 51, 52, illetve 53 perckor születtek meg a kicsik. Legelőször a kisebbik lányunk, Alina, 40 centivel és 1380 grammal. Másodiknak érkezett a nagyobbik lányunk, Nadin, 43 centivel és 1580 grammal. A fiam udvarias volt, előre engedte a lányokat, vagyis Benett jött a világra harmadiknak 42 centivel és 1470 grammal. Rohantam Pécsre, ahogy bírtam, mert ha már nem lehettem jelen a szülésnél, mielőbb látni akartam őket!

– Mikor jöhetnek haza a mama és a babák?

– Ez nem egyszerre fog történni: ha a feleségemet gyógyultnak nyilvánítják, akkor őt hazabocsátják. A babák most inkubátorban vannak, a születési súlyukhoz képest ők is visszaestek, mint minden újszülött. Ha elérik az 1700-1800 gramm körüli súlyt, akkor áthelyezik őket az intenzív osztályra, a kórházból pedig akkor adják ki őket nekünk, ha körülbelül 2000 gramm lesz a súlyuk, és önállóan tudnak cumisüvegből enni. Az orvosok szerint ez általában akkor következik be, amikor egyébként megszülettek volna, vagyis április közepe, vége körül számíthatunk arra, hogy végre együtt lehet a család!

– Nagy boldogság ez, de nem lehet könnyű három csecsemő érkezésére felkészülni!

– Határtalan az örömöm, hogy teljesült végre a vágyunk, és most már azt is remélem, túl vagyunk a nehezén. Minden szabadidőmben a házunkat festem, takarítom, csinosítom, hogy mire hazajönnek, minden rendben legyen! Határtalanul csodálom a feleségemet azért az erőért, kitartásért, ahogy mindezt végigcsinálta, és szerencsésnek mondhatom magunkat azért is, mert mindkettőnk családja mindenben támogat minket. A szüleink már alig várják, hogy hazajöjjenek és izgatottan készülnek a nagyszülői szerepre.

– Megrendítő belegondolni, hányan voltak a folyamat részesei, amelynek a végén önök boldog szülők lettek!

– Így igaz. Köszönettel tartozunk a megtermékenyítő központ dolgozóinak, a Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika orvosainak, ápolóinak – és a családunknak is, hiszen csak így, velük együtt sikerülhetett. A munkahelyem is biztosított arról, hogy számíthatunk a megértésükre.

Megkerestem Kis Vén László polgármestert is, mivel tudják támogatni a hirtelen nagycsaládossá vált Herczeg Zoltánékat?

– Régóta tudtuk már, hogy három baba érkezését várják a fiatalok. Sajnos gondozóval nem tudjuk segíteni őket, mivel a településen nincs ilyen képzettségű szakember. A képviselő-testülettel egyetértésben mi anyagi támogatást fogunk nyújtani a családnak, a mértékéről még nem született döntés.

Szerkesztőségünk is szívből gratulál Herczeg Zoltánnak, Anikónak, és jó egészséget, sok boldogságot kívánunk az immár öt tagú családnak!