Szokás mondani, hogy a májusi eső aranyat ér. Ez így is van, csak nem akkora mennyiségben, amennyi az utóbbi hetekben a Kalocsa Falugazdász Iroda fennhatósági területére zúdult egy-egy alkalommal – ráadásul nagyon rövid idő alatt. De nem az eső volt az egyetlen „elem”, ami bosszúságot okozott a gazdák számára mostanság.

Amint azt Nagy Attila falugazdásztól megtudtuk, jó pár helyen megjelentek a belvizek a határban. – Sajnos a vetések után, jelezték a gazdák, hogy kipusztulás is volt a víz alatt, illetve sokan, amikor a területalapú támogatásokat intézték, az eljárás közben tudatták velünk, hogy nem lehet újravetni az elöntött területeket, így pihentetett területként jelentették be azokat – mondta az irodavezető.

– A belvizet a mélyebben fekvő területeken elszórtan még most is látni, bár kétségkívül nagyrészt már elvonult. A gazdák egyébként a tavaszi időszakban összesen közel 31 ezer hektár területet vetettek el Kalocsán és környékén. Ebből a legjelentősebb mennyiséget a gabonafélék teszik ki, közöttük is a kukorica, ami 13.200 hektár területen került a talajba. A zöldségfélékből 2.100 hektárt vetettek be, elsősorban Fajszon és Bátya környékén, de Soltnál vannak belőlük nagyobb termőterületek. Ezenkívül jelentősebb mennyiségben fognak még napraforgót termelni – folytatja, e ponton azonban újabb rossz hírről kell beszámolnia. – A tervezetthez képest viszont kisebb lesz a napraforgótáblák területe, mivel arról is nagyobb létszámban tájékoztattak bennünket, hogy a madárkár igen jelentős e növény esetében. Konkrétan kicsipegették a madarak a napraforgót a földből, a megkárosított területeken pedig szója vetésével próbálták mérsékelni a kiesést a termelők – mondja Nagy Attila, azonban mint kiderült, nem csak az égből tépázta meg a vetéseket a természet.

– Ha már említettem a madárkárt a napraforgónál, megemlíteném, hogy néhány kukoricavetésben is komoly veszteségekről van tudomásunk. A termelők és a vadásztársaság ugyanis egyaránt jelezte felénk, hogy igen elszaporodtak a területünkön a vaddisznók, amelyről köztudott, hogy kitúrja a frissen vetett kukoricát – mutat rá a falugazdász irodavezető, hozzátéve, hogy a nagy létszámú vaddisznóállomány jelensége nem egyedi eset.

Érdekesség, hogy mivel előszeretettel bújnak meg a nagyobb repcetáblákban, ahová a vadászoknak igen körülményes, szinte lehetetlen követni őket, nehezebb „fülön csípni a dézsmálókat”.