Egy még félig romos épületben vezet körbe Kustár Rozália régész, az alapítvány vezetője. A hatalmas épületegyüttes hátsó részében már kialakítottak műhelyt, raktárakat, melyek tele hagyatékból kapott tárgyakkal, az 1800-as évek végén, az 1900-as évek elején készült hartai bútorok, egy részük ajándék, néhány csak megőrzésre van itt…

– Ha állami fenntartású gyűjteményként, művelődési intézményként tevékenykednénk, akkor egyszerűbb lenne a működés. A Dunatáj Természet- és Környezetvédelmi Közalapítvány civil szervezetként a kezdetektől pályázik, egyik projektre épül a következő. Az 1999. évi alapítástól öt éven keresztül csak a kurátorok önkéntes munkája nyomán folyt az élőhelyvédelmi munka, épült például madármegfigyelő torony és tanösvény a Böddi-széken. Végre aztán 2005-ben lett egy minimálbéres mindenesünk. Volt egy nagyobb, 18 milliós élőhelyvédelmi pályázatuk, mely 2009-ig futott, amiből főleg területeket vásároltunk. 2013-tól indult a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósággal a Life+ program, ami kifejezetten a Böddi-szék élőhelyvédelmét szolgálja – mondja. – Elkezdtünk önálló programokat is szervezni, mint odútelepek kialakítása, programnaptár szerinti túrák, Hauer Béla Természetismereti Emlékverseny. 2015-ben elindítottuk a Határtalan Harta programot. Erre is nyertünk pályázatot, ebben szervezzük a Múzeumok éjszakáját, különböző értékőrző tanfolyamokat, mint például a bútorfestő, a tutyikötő.

A cikk folytatása a Kalocsai Néplap 2020.08.014-én megjelenő 33.számban a 5. oldalon olvasható.