A hartai központú Dunatáj Közalapítvány a természetvédelmi és környezetvédelmi célok mellett a kulturális értékek megőrzésével is foglalkozik. A Közalapítvány kuratóriumának elnöke Kustár Rozália régész, néprajzkutató, kulturális örökségvédelmi szakember szívügyének tekinti Hartát, a hartai kulturális értékek feltárását, megőrzését és bemutatását. Az elmúlt évben nagyon sikeres, színes és tanulságos programot hajtottak végre, amelynek már a neve is jól csengett a hartai lakosok fülében: Határtalan Harta. Nem kellett más hozzá csak egy nagyon jó ötlet és nagy szervezőképesség.

Decemberben és januárban az úgynevezett Hartai Hajósmúzeum nagytermében lehetett megtekinteni a program tárgyiasult, kézzelfogható eredményét. Ezek között számos hartai különlegesség és érdekesség is volt: hartai ihletésű papírruha, papírra vetett élettörténetek, I. világháború korabeli tárgyak, korabeli naplók, hartai jelképtörténet, hartai házhomlokzatok képei, hartai bútormotívumokkal ékesített marcipántorta, fotósorozat, hartai utcarészletet bemutató festmény sorakoztak a falakon és a vitrinekben. Természetesen nem hiányoztak a sorból a nagy hírű hagyományos hartai népművészet elemei, a bútorfestészet, a hartai harisnya és gyöngyös főkötő motívumai sem. A kiállítás jó részét a szervezők különböző emléktárgyak, fegyverek és fényképek bemutatásával az I. világháború hartai hőseinek szentelték.

A projekt lezárása után kérdeztük Kustár Rozáliát, a Dunatáj Közalapítvány kuratóriumának elnökét a kiállításról, annak eredményeiről, tanulságairól.

– Hogyan született meg ez a kiállítás?

– A Dunatáj Közalapítvány tavasszal írta ki a Határtalan Harta – Az én örökségem című pályázatot. Ezzel a pályázattal arra biztattunk mindenkit, hogy mutassa meg, mit jelent az ő számára hartainak lenni. A pályázatokat bármilyen műfajban, műalkotásban benyújthatták a pályázók, csoportosan, vagy akár egyénileg is. Már a kezdetekkor azt terveztük és ígértük a közönségnek, hogy ebből egy kiállítást hozunk létre. Végül is karácsonyra mutathattuk be az év során beérkező pályamunkákat. December 11-én a hagyományos adventi karácsonyi vásár keretében nyitottuk meg a nagyközönségnek a kiállítást, és január közepéig volt látható. A pályaműként szereplő Horváth Anita által írt Zur Erin-nerung című színdarabot a 4. osztályosok a művelődési házban is bemutatták.

– Milyen anyagi forrásokkal rendelkezett ez a projekt?

– Erre a programra pályázati forrásból szerettünk volna pénzt szerezni, de nem sikerült. Végül úgy döntött a közalapítvány, hogy a pályázat nélkül is megvalósítjuk ezt a programot. A helyi vállalkozások, a községi önkormányzat, a német nemzetiségi önkormányzat segítségünkre siettek a díjak tekintetében. Emellett természetesen rengeteg önkéntes munka van ebben a projektben. A kiállításhoz merítettünk adatokat a facebook-on található „Harta története – Hartai történetek” nevű csoport anyagából is, ahova az évek során jelentős mennyiségű dokumentum, kép, információ került föl.

– Kik vettek részt a projekt és a kiállítás megvalósításában?

– Először is a pályázókat kell megemlítenem, ugyanis ők vették a fáradságot, hogy megmutassanak valamit Harta értékeiből. A pályázók voltak: az óvoda nagycsoportja, az általános iskola 4. osztálya, Fábián Sándor, Farkas Zsófia, Gallé Péterné, Gelányi Edina, Hársfői Péterné, Horváth Anita, Kalló Jánosné, Koós Jenő, Kozóné Frits Emőke, Lehoczki Károly, Leitert Kristóf, Némethné Knó-del Csilla, Schneider Ká-rolyné, Schneider Péter-né, Weibel Imre és Wei-bel Jánosné. Az önkormányzat, helytörténeti gyűjtemény, Leitert Kristóf, Gál Zoltán, Gallos Józsefné, Kovács Előd, Lehoczky Imre anyagokkal járultak hozzá a kiállításhoz, Takácsné Har-math Hajnalka, Oroszi Zoltán és Berdó József a kiállítás megépítésében segédkeztek. Én, mint a Dunatáj Közalapítvány kuratóriumának elnöke a kiállítás és a projekt kurátora, rendezője voltam. A rendezés itt azt is jelentette, hogy meg kellett tervezni azt is, hogy a legkülönbözőbb pályaművek, pl. színdarabok, versek stb. hogyan kerüljenek bemutatásra, valamint a beérkező tárgyi anyagokat megfelelő kivitelben és színvonalon kellett bemutatni.

– Milyen volt a fogadtatása a kiállításnak? Lesz-e folytatása ennek a programnak?

– Mindegyik téma, ami itt a pályázaton fölmerült, önálló kiállítási témaként is megállná a helyét. A kiállítás látogatottsága azt mutatja, hogy fontosnak tartják a hartaiak ezt a kiállítást és sokan megnézték, becslésünk szerint kb. 500 hartai látta, sokszor több generáció beszélgetett együtt a kiállított tárgyakról. Ami nagyon érdekes, hogy a látogatók átlagosan egy órát is eltöltöttek a kiállításon. Természetesen bekapcsoltuk az óvodásokat és az iskolásokat is a kiállítás megtekintésébe, és foglalkozás keretében megtapasztalhatták, hogy milyen lehet például hartai harisnyamotívumokat létrehozni. Folytatását valamilyen formában tervezzük, mivel azt látjuk, hogy nagy az érdeklődés az ilyen témájú megmozdulásokra és sok értékes és hasznos információ is előkerül az asztalfiókok mélyéről vagy az emberek régi emlékeiből.

A Dunatáj Közalapítvány alapította Dunatáj Értékeiért Nonprofit Közhasznú Zrt. tavaly egy másik nagyon érdekes és értékes munkával is előrukkolt. Elkészítették Harta örökségtérképét, amelyen a számos régi fénykép mellett az 1930-as években élő régi utcanevek, a jelentősebb középületek, üzletek, iparosok szerepelnek. A mostani kiállítás sikere jó jelzés arra nézve, hogy a 21. század második évtizedében is van még mit gyűjteni az elődökről.

(Felvételünkön a kiállítás egy részlete látható. Fotó: Oroszi Zoltán)