Múlt hétfőn tragikus élethelyzetbe sodródott egy kilencvenegy éves dunapataji férfi, akinek egyik pillanatról a másikra vált élete munkája, javai, és háza tűz martalékává. A katasztrófavédelmi közlemény szerint ugyan sikerült megoldani elhelyezését, ha tehetné, a jórész tető nélkül maradt falak között élne, annyira hazavágyik. Dunapataj összefogott, hogy teljesítse Ádám bácsi álmát!

Kigyulladt és teljes terjedelmében égett egy körülbelül száz négyzetméter alapterületű lakóház Dunapatajon, a Dankó Pista utcában. A tűzesethez a kalocsai és a solti hivatásos, valamint a dunapataji önkéntes tűzoltókat riasztották, akik három vízsugárral eloltották a lángokat. A mentők egy embert füstmérgezés gyanújával kórházba szállítottak. Március 19-én negyed tízkor adta ki szó szerint ez a rövid közleményt a Bács-Kiskun Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság a pataji eset körülményeit illetően.

Aztán futótűzként terjedt a nagyközségben, hogy a kié volt az a bizonyos ház, és milyen rettenetes látvány volt, ahogy lángolt és ami maradt belőle. Gyakorlatilag a falakon kívül semmi, beleértve minden értéket, ami benne volt, teljesen megsemmisült. A benne élő férfi kényszermegoldásként fiánál lelt fedélre a feje fölé, de minden álma, hogy egyszer saját otthonának a küszöbét léphesse át, még ha az már soha nem lesz olyan, mint volt.

Aztán megmozdult a pataji közösség és elkezdett gyűjtés szerveződni Ádám bácsi otthonáért, amelynek koordinálását és kézben tartását egy helyből jól ismert vállalkozó, Lódriné Berényi Éva karolt fel. Róla utoljára akkor írtunk, amikor a „Macit a mentőautókba” akció Bács-Kiskun megyei segítői szerepvállalás mellett Mikulás napján bevásárolt és finomságokkal lepte meg a kalocsai kórház Gyermekosztályának kis betegeit.

Éva a közösségi oldalán tette közzé a felhívást, miszerint a szomszédságában élő bácsi javára sok felajánlás érkezett már, de ezeket koordinálni kellene. Mi több, csillant a reménysugara annak is, hogy esetleg összefogással és közadakozásból sikerülhet lakhatóvá tenni minimalistább műszaki kialakítással a Dankó utcai ingatlant.

A felhívás szerint Dunapatajon, az Ordasi utca 94-be lehetett vinni ruhákat, élelmiszert, bármit, ami hasznos lehet. Éva közzétette számát is (06 30 244 89 45), mondván házhoz is mennek a felajánlásért – ez történt múlt szerdán.

Nem egész huszonnégy órával később már Éva arról számolhatott be, hogy kampány indult Patajon Ádám bácsi lakásának a felépítésére, amely mellé rengetegen odaálltak.

– Tetőgerendákra, cserépre, használt vagy új téglákra, betonra az alaphoz, csempékre a fürdőszobába van még szükség és anyagi segítségre a víz, villany és tervrajz elkészítéséhez, valamint a felmerülő további költségekhez. A belső berendezések, nyílászárók, ruházat már köszönjük megvan! Fantasztikus, ahogy ennyi ember megmozdult – írta lelkesen Éva, rámutatva, hogy a gyűjtés ezen stádiumában az anyagi felajánlásoknak, illetve a jelzett alapanyagoknak örülnének a legjobban.

Ha ugyan a teljes ház nem is épülhet vissza a szerencsétlenül járt férfinek, legalább a jól ismert helyre mehet majd haza, és régi-új otthonában éldegélhet. Az ehhez vezető össznépi összefogás pedig talán enyhíti majd a tűz okozta veszteséget – hiszen, ahogy mondani szokás, bajban ismerni meg, ki az igaz barát. Ebben a pillanatban úgy tűnik, hogy Ádám bácsinak rengeteg ismeretlen és ismerős barátja van Dunapatajon.