Az ünnepi hosszúhétvége utolsó napján megtartotta rendes, éves közgyűlését a tagságában évről évre gyarapodó Kalocsa és Vidéke Horgászegyesület. A tárgyalandó napirendek többnyire a sokéves forgatókönyv szerint alakultak, eltekintve attól, hogy az idei tisztújító találkozó volt, amelynek végeredményéről a pozíciójában megerősített dr. Igaz Ferenc egyesületi elnökkel beszélgettünk, az ülést követően.

– Ami minden évben lenni szokott. Zárszámadásról, gazdálkodásról, eredményességről, haltelepítésről és létszámadatokról kell – többek között – beszámolnia ilyenkor az elnökségnek és az egyes bizottságoknak. Ismertetjük továbbá az idei évre vonatkozó terveinket, majd az egyes napirendek megvitatását követően határozatokat hozunk.

– Bizonyos tekintetben mégis más volt az idei gyűlés, mint a korábbiak…

– Mindössze a tekintetben, hogy március 18-án tisztújítást is tartottunk. A Kalocsa és Vidéke Horgász Egyesület új tisztségekre választott személyeket. Ennek eredményeként fiatalítás történt. Az ügyvezető elnökünk Kiss Csaba lett. Az elnökségi tagok közül a közgyűlés megerősítette Fekete Zoltánt, Illés Ferencet és Sulyok Ferencet korábbi pozíciójában, míg a fiatalítási szándék jegyében Szászányi Péter és Tóth Károly került a tagság soraiba. A felügyelő bizottság elnöke az ugyanezen egységben korábban tagként működő Bakos Gábor lett. Mellette Béleczki Tibor és Rideg Gábor kapott tagként bizalmat a bizottsági teendők ellátására. A fegyelmi bizottság elnöke Bogár István személyében változatlan maradt, csakúgy, mint a tagság, Bakai Károllyal és Szigeti Csabával. A közgyűlés továbbá megerősített engem az elnöki tisztségben.

– A fiatalítás miért fontos törekvés?

– Azt gondolom, hogy szükséges, hogy legyen egy folyamatosság. Meggyőződéssel vallom, hogy az idősebbek és fiatalok aránya a jelenlegi felállásban nagyon jó, ami a kontinuitást is tudja biztosítani. Ezek azok a momentumok, amelyek egy egyesület hosszú távú koncepciójának megtartásáért és megvalósításáért felelősek. Ezért is örülök az ismertetett változásoknak.

– Visszatérve a beszélgetés elején említett beszámolókra, amelyeket ilyenkor elfogad a közgyűlés, mi hangzott el? Dióhéjban, mennyire volt eredményes a horgászegyesület 2017-es éve?

– Ismertetésre került, hogy a tavalyi évben a 9.094.300 forint jegybevételből az egyesület 8.654.626 forintot fordított halasításra, vagyis a jegybevételünk 95 százaléka realizálódott halban. Sokéves szándékunk szerint sikerült tehát tavaly is eljárnunk, miszerint igyekszünk a befolyó pénz javát visszaforgatni haltelepítésre. Szintén örvendetes tény, hogy országosan 100 ezerrel növekedett a horgászok létszáma, így több mint 400 ezren vagyunk már.

– Ehhez illeszkedtek a kalocsai mutatók is?

– Szerencsére igen, úgy Bács-Kiskunban, mint Kalocsán. A megyében több mint 2000-rel emelkedett a létszám, egyesületünk tagsága pedig 100 fővel, azaz 563-an vagyunk már. Ebben jó csomó gyermek van! Bár az ifisták kicsit elmaradoznak, de ők is elő-előfordulnak.

– A nagy számok törvényével mennyire jár együtt, hogy szabálytalanságok, kihágások is gyakrabban fordulnak elő?

– Differenciálni kell, hogy az egyesület tagjait, vagy nem azokat vizsgáljuk. Szerencsére a rabsickodás az egyesületi tagok körében nem jellemző. A fegyelmi bizottság elnökének beszámolója szerint tisztul a kép, azaz a belső szabálysértések folyamatosan szorulnak vissza, ami nagyon örvendetes. Talán ez is az elmúlt évek következetes gyakorlatából adódik, hiszen nagyon keményen eljárt a fegyelmi bizottságunk a kihágásokkal szemben. Ez nem fog egyébként változni a jövőben sem!

– Az a bizonyos 95 százalékos, halasítási pénz-visszaforgatás mennyire mutatkozik meg a fogási naplókba vezetett eredményeken?

– Ezt a leadott fogási naplók alapján tudjuk megállapítani. A közgyűlés idejére egyébként a tagságunk 84 százaléka adta már a naplóját. 22 kilogramm az egy főre jutó fogás éves viszonylatban, de ebben a gyerekek is benne vannak, akik nyilván ennél kisebb mennyiségben fogtak, vagy vihettek haza halat. Az is látszódik, hogy ez a mutató évről évre nő, hiszen egyre több hal kerül a vízbe!

– Ez fajspecifikusan is kirajzolódik?

– Büszkén mondhatom, hogy igen! Az évtizedek óta folyó süllőtelepítési programunk, miszerint minden évben 10 ezer darab előnevelt süllőt tettünk a vízbe, mára azt eredményezte, hogy éves viszonylatban hárommázsányit fogtak vissza belőle. Azt is elmondhatom, hogy 2017-ben hat kilónyi compót fogtak vissza, amelynek három éve kezdtük a visszatelepítését a Sárköz és vízrendszerébe. A méretkorlátozásból és abból fakadóan, hogy rendkívül lassan növő halfajról van szó, kellett ennyi idő, hogy az eredmények megmutatkozzanak. Jövőre minden bizonnyal már ennél is többet fognak majd vissza belőle.

– Van következő haltípusra olyan koncepció, mint a süllő, vagy a compó esetében?

– Annak ellenére, hogy a dusnoki egyesület kérésére 2017-ben 10 ezer darab előnevelt csuka került betelepítésre a dusnoki szakaszba, ennek a fajnak a természetes szaporulata kiváló nálunk. Csukatelepítés tehát nem indokolt. Nagyon jó a szaporulata a szürkeharcsának is, amire szintén nem számítottunk. Félve mondom az amurt, amit elvileg nem lehetne telepíteni, de láthattuk a 2010-es halpusztuláskor, hogy mennyi amur volt a vízben. Jelenleg tudományos kutatási projekt folyik arra vonatkozóan, hogy ez a halfaj pozitívan, vagy negatívan hat a környezetére. Mi a hínárritkító szerepét illetően csak pozitívumokról tudtuk beszámolni. Viszont amíg erre vonatkozóan egységes álláspont nem születik, nem mondhatjuk azt, hogy nekilátunk egy amur-programnak. Ha viszont a kutatások tisztázódnak, véleményem szerint ez lehet az a halfaj, amivel a csatornáink tisztaságát, horgászhatóságát kezelni tudjuk majd.