A helyrajzi számát nem tudom, de nem is fontos. Még a pontos címmel is bajban vagyok, igazából nem is tudom, de álmomból felébredve is odatalálnék, pedig csak néhányszor voltam ott. Eddig lakóház volt, de május 24-e, szombat óta kulturális intézmény, galéria, ami Dusnokon nyílt.

Hubert László festő – régi ismerősünk, barátunk – nagynak találta a lakásául szolgáló házat, kiköltözött az udvarában álló „kisházba”, és galériát, kiállító teret alakított ki. Saját elmondása szerint szinte mindenki segített a faluban: szomszédok, barátok, rokonok ismerősök és majdnem ismeretlenek. Amolyan közös ügy lett, és sokan sokat tettek a jó ügyért, hogy létrejöjjön Hubert László – maga is alkotó – magángalériája, a Hub-Art.

Valljuk be, a dolog nemcsak szokatlan, de napjainkban szinte egyedülálló. Kulturális intézményeket korunkban inkább bezárnak, eladnak, átalakítanak, mintsem avatnak. Fokozottan igaz ez a galériákra, kiállító termekre – hisz itt a bevétel csak töredéke lehet a fenntartásnak, nem gazdaságos. Falvakban meg eddig sem „dúskáltak” a kiállító terekben: az iskola folyosóján, az esetleges kultúrház többféle hasznosítású termében – nyugdíjas klub, karate edzés, táncpróba vagy jobb esetben az énekkari próba mellett szomorkodtak a képek. Igaz, így biztosan volt közönsége a kiállításnak.

De május 24-től Dusnokon mindez másképp lesz! Már a megnyitón – galéria avatón – is látszott ez, hiszen olyan létszámú volt a megnyitó közönsége, olyan nagy volt az érdeklődés, hogy becsületére válna bármelyik fővárosi műintézménynek. A száz főt is meghaladó érdeklődő nemcsak a környékről: Kalocsáról, Mis-kéről, Hajósról, Akasztóról jött el, de szép számban voltak bajaiak, s jöttek Miskolcról, Visegrádról is. Ez utóbbi nem volt meglepő, hisz az első kiállító alkotó a visegrádi Bolyki Lajos.

A galéria tulajdonosához, Hubert Lászlóhoz és Bolyki Lajoshoz, a kiállító festő-szobrászhoz több mint két évtizedes ismeretség és barátság fűz, hiszen Bolyki Lajos már az első, 1993-as Kalocsai Képzőművész Alkotótábor bemutatkozása kapcsán is kiállított, majd néhány évvel később átvette annak irányítását, s több mint tíz évig vezette azt. A két alkotó Kalocsán, a Művelődési Központban ismerte meg egymást. Laci a szintén dusnoki Balla Jánossal együtt Lajos képzőművész szakkörébe járt. Az ismeretségből barátság lett, s azóta Bolyki Lajos már tiszteletbeli dusnokinak számít. Ha kell, kályhát rak, ha a szükség úgy hozza, kemencét épít a Hubert házban.

A kiállítást Képíró és faragó ember címmel nyitották Bolyki Lajosnak – aki tavaly töltötte be a hetvenedik évét – az elmúlt húsz évben készült munkáiból: festmények, fából és kőből faragott plasztikák, szobrok. A kiállítást Darits Ágnes művészetszociológus mutatta be a közönségnek. A megnyitón közreműködött a helyi templomi énekkar, Szegedi Adél zongorán – illetve Karaszi Ágnes, aki verset mondott.