Ismét egy új tárlatnak adott helyet június 2-án a dusnoki HubArt Galéria. Egy mérnökember, egyben festő és szobrász első bemutatkozása közönség előtt.

Ostheimer Tibor Németországban él, de Hubert László hívására részt vett már két évben is a dusnoki alkotótáborban, ahol alkotótársakra, barátokra lelt. Laci és Rendes Kati néni biztatására jött létre ez a kiállítás is.

Az úgynevezett kreatív bátorságát részben a mérnöki pályáról hozta magával, ahol tizenhat szabadalmi bejelentést mondhat magáénak. Aktív művészeti tevékenységet csak nyugdíjas korában kezdett el, bár szobrászattal már korábban is foglalkozott.

Alkotásaiban felhasznált anyagok sokrétűek: kovácsoltvas, réz, acél, alumínium, kvarc-márvány homok, fa és kő, spiritusz, enyv, acryl, vászon és még számtalan más anyag.

A megnyitón elhangzott, hogy elsősorban szobrászata, ami a moralizálás irányába hat, és itt vallásossága is megmutatkozik, mert hit teszi a művészetet is örökkévalóvá. Festészetében minden előképzettség nélkül bátran halad előre, új stílusokat és irányzatot próbált ki. Az akadémikus képzésről lemaradt, de így az azzal járó fékhatás sem gátolta, ami segítette kreativitása fejlődését.

A természet szeretete jól érződik festményein.

Kiss István rajztanár nyitotta meg a kiállítást és beszélgetett az alkotóval. - Tibor számára a képzőművészet nem mesterség, hanem imádság – mondta alkotótársáról. – A művészet hit, tehát vallás, hitvallás. A teremtés dicsérete, a Teremtő magasztalása. Magasztosság és áhítat, mint Bach Passiójában Krisztus köré vonósokkal szerkesztett glória.