Gyermekkorom legnagyobb élményei közé tartozott, amikor húsvét hétfőjén édesapámmal elindultunk a lányokat, asszonyokat meglocsolni, amihez elengedhetetlen volt egy-egy locsolóvers. Eleinte csak hímes tojást, később kisebb-nagyobb összegeket is kaptam a lovagiasságom honoráriumaként. Meggyőződéssel hittem, hogy a húsvét a locsolás, a nyuszi és a csokitojás ünnepe. Hallottam ugyan, hogy a Jézuska, aki karácsonykor az ajándékot hozza, meghalt és némelyek szerint húsvétkor feltámadott. De ahogy az életkorban előrehaladva rájöttem, hogy nem a Mikulás és nem Jézuska hozza a fenyő alá a csomagot, úgy gondoltam, hogy a Jézuskával kapcsolatos többi sztori is csak a mesevilág szüleménye. Később, húsz éves koromban megértettem, hogy nagypéntek és a húsvét üzenete nem emberi koholmány, és nem a külsőségekről szól. Hanem arról, hogy a Föld felszínén járó Jézus észrevette és ma is észreveszi a bűnöst, aki a kárhozat útján haladva, sokszor nem is sejti, hogy hová tart. Jézus Krisztus nem locsolkodni és csokitojást osztogatni jött, hanem azért, hogy életét adja váltságul sokakért, mindenkiért.

A mennyei locsolóvers így szólna: a Föld felszínén jártam, bűnös embert láttam, el akart kárhozni, meg szabad-e váltani? Nagyszerű dolog tudni, hogy Jézus nem csupán föltette a kérdést, hogy meg szabad-e váltani, hanem meg is tette. Ezért kezdhettem új életet én is, és mindazok is, akik elfogadták Jézus Krisztust megváltójukként. De vajon mit kap tőlünk és a többi embertől lovagias, hősies tettéért, önfeláldozásáért a Megváltó? Megpróbálkozhatunk a hímes tojással, még akár kisebb-nagyobb honoráriummal is. Ő azonban beéri a legértéktelenebbel: a bűntől meggyötört, vétkekkel bemocskolt, tisztátalan életünkkel. Erről szól a nagyhét, a nagypéntek, hogy Jézus vállalta minden bűnös helyett a halált. A húsvét pedig arról, hogy nem maradt a halálban, hanem feltámadott!

Jézus első tanítványainak és az apostoloknak igehirdetése ez volt pünkösd után: Jézus a megígért Messiás, azaz a Szabadító (görögül Krisztosz), aki meghalt és feltámadott. Benne kell hinni! Ezt kell hirdetnie Jézus Egyházának ma is! Ma felnőttkorom legnagyobb élményei közé tartozik, amikor a környezetemmel megoszthatom a húsvét üzenetét: Jézus Krisztus meghalt bűneinkért és feltámadott a megigazulásunkért, hogy ne ellenségei, hanem megváltottai és gyermekei legyünk a mennyei Atyánknak.

Érdemes megfigyelni, hogy János apostol hogyan fogalmazza meg az előbbieket egyetlen igeversben: „Aki hisz a Fiúban (Jézus Krisztusban), örök élete van, aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem Isten haragja marad rajta.” (János Evangéliuma 3,36)

Istentől megáldott és örömteli húsvéti ünnepet kívánok, minden Olvasónak!

Bálint Miklós lelkipásztor