(1927–2014)

1927. június 19-én született Soltszentimrén. Édesanyja és anyai nagyszülei nevelték fel, az elemi iskolát Soltszentimrén, a polgári iskolát bejáró tanulóként végezte el Kiskőrösön.

Tanítóképzőbe Esztergomban és Kalocsán járt, majd 1948-ban Népiskolai tanítói képesítést szerzett. 18 éves korában lépett be a Szociáldemokrata Pártba, és egész életében szociáldemokrata érzelműnek tartotta magát. 1948 novemberében kinevezték Kiskőrösre tanítónak. Tanulmányait levelező szakon, Szegeden folytatta a tanárképző főiskolán, ahol magyar-történelem szakos tanári diplomát is szerzett.

Kiskőrösön 1959 augusztusáig tanított. 1955-ben ismerkedett meg és kötött házasságot Szikora Ilonával, akitől két leánygyermeke született. Aktívan részt vett Kiskőrös sportéletében. 1956-ban a forradalom napjaiban megszervezte az ifjúság felvonulását, majd a gimnáziumi nagygyűlést. Itt összeállították a nép követeléseit, amelyet Fekete Sándor kollégájával olvastak fel a kiskőrösi városháza erkélyéről. 1957-ben letartóztatták, és rendőri zaklatásoknak volt kitéve. Barátai tanácsára és segítségével sikerült 1959. augusztus 1-jével Kalocsára költöznie, de 1959. december végéig – az MSZMP-be történő belépésig – rendőri felügyelet alatt volt. A városi tanács művelődési osztályára került közművelődési felügyelőnek. Geri Istvánnal megalapították a Kalocsa Néptánc együttest, amelynek 20 évig társadalmi igazgatója volt. Tóth Ferenc, mint művészeti vezető kiváló együttest formált a táncosokból. Számos hazai és külföldi fesztiválon vettek részt, ahol elnyerték a kiváló együttes címet. 1976-ban feleségül vette Rideg Márta tanárnőt, akivel 33 évig – haláláig – boldog házasságban éltek. A városi tanácsnál 10 évig művelődési osztályvezetőként, majd az MSZMP városi titkáraként dolgozott, ahol művelődési és egészségügyi kérdésekkel foglalkozott. Szoros baráti kapcsolatba került Nicolas Schöfferrel; Geri Istvánnal, Dargay Lajossal közösen sikerült létrehozniuk a Schöffer múzeumot Kalocsán. 1988. december 31-én 42 évi munkaviszony után ment nyugállományba, nyugdíjas éveiben pedig a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat kalocsai titkáraként tevékenykedett. Nyugdíjasként is részt vett a város kulturális életében, tanácsaival segített javítani és szorosabbra fűzni a város és az érsekség közötti kulturális kapcsolatokat.

Élete során négy leánygyermeket nevelt fel és adott férjhez, akikkel és unokáival jó kapcsolatban volt. Feleségét 2009-ben veszítette el, ami pótolhatatlan veszteséget jelentett számára, hiszen közös életükben nem csupán házastársak voltak, hanem sokat munkálkodtak együtt Kalocsa város kulturális életének formálásában.

Családja mély fájdalommal búcsúzik tőle, és szívében őrzi felejthetetlen halottuk emlékét.