www.kalocsaineplap.hu | Kalocsai Néplap Online Kalocsa és a környék lapja

Kalandos nyaralás Isztrián

2010.09.03 23:36 | Szabó Lászlóné

Horvátországot mediterrán környezete, a tenger közelsége miatt kedvelik, de a búvárkodás szerelmeseinek ezrei is szívesen látogatják a több mint 5000 km-es partszakaszt. Tőlünk 530 km-re fekvő isztriai félsziget már hat és fél óra alatt elérhető. A bátrabbak úgy indulnak útnak, hogy nem itthon szervezik a szálláshelyet, hanem hajnalban kocsiba ülnek és a reggeli órákban kiválasztott úti céljukhoz megérkezve helyben válogatnak a Horvát Turist infó által ajánlott szabad apartmanok közül. Így indult útnak Kalocsáról egy hattagú baráti társaság augusztus 20-án hajnali egy órai indulással az isztriai félsziget Rovinj nevű városkájába. Reggel nyolc órára érkeztek meg fáradtan, de a város gyönyörű jachttal zsúfolt kikötője a tenger látványa feledtette ezt az érzést. Tucatnyi magyar rendszámú autóhoz hasonlóan ők is megálltak a város peremén álló magán apartmanokat kínáló irodáknál, de azok vagy zárva voltak, vagy főszezonra hivatkozva nem tudtak egyetlenegy szállást sem kínálni. Nem volt más választás, tovább indultak Porec felé.

A helyzet itt is ugyanaz volt. Ekkor következett Umag. Már dél felé járt és a forróság egyre elviselhetetlenebb volt. A hűtőtáskában olvadozott a töltött káposzta és a kakaspörkölt, a lábaknál bezsúfolt barackból pedig már ivólé lett. Szálláshely sajnos itt sem volt, így barátaink úgy gondolták, hogy a nyugati partszakaszt elhagyják, és a félsziget keleti oldalán próbálnak szerencsét. Arra gondoltak, hogy lerövidítik a menetidőt, s nem a tengerparton indulnak vissza, hanem átvágnak a magas hegygerinc szerpentines útján. Igen ám, de mivel helyismerettel nem rendelkeztek nem tudhatták, hogy ez inkább mezőgazdasági gépjárművek által használt, kátyúkkal és néhol az útburkolat hiányossága miatt szinte járhatatlan útszakasz elé néznek. Így Umagtól Opatijáig tartó visszautat, – mely 90 km – három óra alatt sikerült végigszenvedni.

Késő délután érkeztek meg Ičičibe (mely mára egybeépült Opatijával). Barátainknak sajnos most már a tenger látványa sem nyújtott vigaszt, inkább megpróbáltak felkutatni mindent, hogy végre valami éjszakai menedékhelyet találjanak.

Öt Tourist infó iroda közül egy tudott ajánlani egy hatszemélyes üres apartmant. Hamarosan jött a német tulajdonos, aki felkísérte a leharcolt csapatot a tengerpartról alig 300 méterre elhelyezkedő – szerénység nélkül mondhatom – villába. Az apartman tágas volt és ultramodern, hatalmas terasza pontosan a végtelen égszínkék tengerre nézett. Szinte minden tökéletes volt. Nyugtázták, hogy érdemes volt közel 14 órát utazni Kalocsáról az Opatija mellett elterülő Ičičibe, bár ha itt kezdték volna reggel a keresgélést, akkor mindezt 7 órányi utazásból, valamint 830 km helyett 530 km megtételével meg lehetett volna úszni. Késő este mindenki nyugovóra tért. Jó volt hallani a tenger zúgását a langyos szél pedig hűsítően cirógatott, ezért nyitva hagyták az erkélyre nyíló hatalmas üvegezett terasz ajtaját. Hajnal fél kettőkor az egyik szobában alvó férfi első álmából felriadva neszre, dobogásra ébredt, majd ijedtében felpattant az ágyról. Először azt hitte, hogy járkál valaki a sötét szobában. Felkapcsolta a villanyt és észrevette, hogy az ajtón, a függönyön és az ágy körül széttört tojások hevernek. Kilépett a teraszra és a látvány elborzasztotta. A ház fala és az udvar is tele volt dobálva tojással. Rövid habozás után bekopogtatott a szomszédban békésen szunyókáló barátai szobájába, akik rémülve hallgatták a történteket. Majd amikor ők is felkapcsolták a villanyt, a látvány őket is meglepte. A szobában itt is széttört tojások hevertek.

Az apartman tulajdonosa, aki a földszinten lakott sajnálkozva mondta el, hogy három nappal ezelőtt egy olasz baráti társaság szállt meg nála, akik erősen italoztak, drogoztak, zavarva a környéken nyaralók nyugalmát. A tulajdonos kihívta a rendőrséget, így nekik köszönhetően a randalírozó középkorú olasz nyaralók három napig élvezhették a horvát fogda vendégszeretetét. Miután kijózanodva kiengedték őket visszajöttek, és bosszúból több tucat tojást dobáltak a tulajdonos házára. Ha mindez nem így történt volna, akkor valószínű barátainknak az első éjszakát a tengerparton kellett volna tölteni, hiszen szinte egész Isztriát bejárva, megtéve közel 830 kilométert, egyetlen egy hatszemélyes apartman sem volt kiadó. Persze az utazás előtt arra senki nem mert gondolni, hogy a szombati váltás előtt a szállásfoglalás hat ember számára ekkora bonyodalommal fog járni.