Március 22-én egy héttagú delegáció érkezett Uszódra Holló Mátyás juhtenyésztőhöz, hogy az itt szerzett tenyésztési tapasztalatokat Izlandon hasznosítani tudják. A csoport vezetőjét, prof. dr. Mucsi Imrét kérdeztem, hogyan kerültek Uszódra.

– Egy ötfős izlandi csoport érkezett Magyarországra, hogy egy hétig tanulmányozza a magyar juhtenyésztést.

– Kollégáimmal együtt több EU-s projektben veszünk részt, melyből egyik, a juhtenyésztéssel kapcsolatos. Ebben öt ország vett részt. A projekt egyik vezetője egy izlandi kolléganő volt, aki azt kérte tőlünk, hogy fogadjuk hazájának egy ötfős küldöttségét, akik tanulmányozzák majd a magyar juhtenyésztést. Egy héten keresztül, általában napi két alkalommal, Magyarország jobb juhtenyésztő telepeit járjuk végig. Így jutottunk el Uszódra is.

– Kikből áll a csoport?

– Ebből a társaságból két fő az izlandi egyetemeken oktatja a juhtenyésztést, három fő pedig farmer, de annak a két fő oktatónak is vannak juhai. Ők most tanulni jöttek Magyarországra, és ezeket a tapasztalatokat igyekeznek Izlandon hasznosítani.

– Elég sok kérdésük volt Holló Mátyáshoz.

– Nem véletlenül. Izlandra a helyi törvények miatt nem vihettek be új juhfajtát, ezért fontos számukra a jó hírű magyar juhtenyésztésből szerzett tapasztalatok hazai elterjesztése. Magyarországi látogatásuk során sok olyan megoldást láttak, amit ők nem használnak, ezt próbálják meg majd hazatérésük után hasznosítani. De nem csak ők maguk használják, hanem hazájukban még terjesztik is.

Holló Mátyást arra kértem, mondja el az olvasóknak, milyen az a tenyészet, melyre még Izlandról is talál érdeklődőt.

– Azt el kell mondanom, hogy ide Uszódra, a Magyar Juh- és Kecsketenyésztő Szövetség Dél-Alföldi Régió vezetőjének, Barna Miklósnak az ajánlására érkezett ez a hét fős delegáció. Megnézték a tenyészetemet, melyben 1150 nőivarú állat található. Ebből 1000 anyaállat, 150 pedig növendék, amit évente fiatalításra meghagyok. Három fajtából áll a törzstenyészetem: Magyar merinó, Berrichon du Cher és Charollais. Ez a két utóbbi francia húsfajta, a Magyar merinó pedig helyi sajátosságokkal rendelkező fajta. A tenyészetből 200 darab van törzskönyvezés alatt.

– Mi érdekelte a vendégeket?

Elsősorban a tenyésztési technológia iránt érdeklődtek. Ennek az az oka, hogy hozzájuk még ma sem szabad idegen fajtát bevinni. Ez nem csak az élő állatra, hanem juhhúsra, és a gabonára is vonatkozik. Mindenben önellátók, ami roppant szimpatikus számomra.

– Gondolom, te is érdeklődtél az ottani tenyésztési szokásokról.

– Természetesen. A vendégek elmondták, hogy ők április közepén, május elején hajtják ki a juhokat a legelőre, és szeptemberben terelik haza az állatokat. Akkor leválasztják a bárányokat és amit értékesíteni akarnak, azt levágják. Legfőbb takarmányuk az árpa, emellett az erjesztett füvek az (ún. gyepszenázs) az állatok fő táplálékai a téli időszakban. Ezt én is használom, csak igen drága az előállítása.

– Hogyan alakul a piac? Érdemes-e juhokat tenyészteni?

– A magyar juhtenyésztők eléggé ki vannak szolgáltatva az olasz piacnak. Ez azonban a négy nagy olasz nemzeti ünnepre korlátozódik, amikor jó árat fizetnek a bárányokért. Ezeken az alkalmakon kívül azonban csak nyomott árakon vásárolnak tőlünk. Szerencsére az utóbbi két esztendőben a törökök is élénk érdeklődést mutatnak a magyar bárányok iránt. Ez nekünk azt jelenti, hogy egész évben átlagos szinten tudjuk tartani a felvásárlási árakat.

– Mi van a görög piaccal?

– A gazdasági válság miatt a görög és az arab piac bezárult. Azt azért még elmondanám, hogy nem olyan rózsás a helyzet juhtenyésztésben. Mi, akik ezer darab feletti juh állománnyal rendelkezünk (15-20 tenyészet az országban) még szerencsésebb helyzetben vagyunk, mert a kereskedőkkel szemben kedvezőbb az alku pozíciónk. A kisebb tenyészetek azonban nem tudnak talpon maradni. A magyar piacra megszűnt a hústermelés. Izlandon 20 kg/fő/év az átlagos évi juhhúsfogyasztás, Magyarországon pedig 0,3 kg/fő/év. Hazánkban sajnos csak selejt állatokat tudunk értékesíteni a fizetőképes kereslet hiánya miatt.

– Mit csináltok a gyapjúval?

– Magyarországon a rendszerváltozás után felszámolták az egész könnyűipart. A juhtenyésztésben a gyapjú csupán melléktermék. Ma a nyírás költségei magasabbak, mint a gyapjú eladásából származó bevétel. Az idei gyapjú felvásárlási árakat még nem tudjuk, de a remény hal meg utoljára. Bármi lesz is, a birkákat az idén is megnyírjuk.

Az ötfős izlandi csoport tapasztalatcserére, tanulni jött Magyarországra, többet között Uszódra is Holló Matyihoz. Vajon mi is tanulhatunk másoktól? Talán lenne még mit!