Az idei évben megrendezett Jézus Szíve búcsú a 152. volt. Ez Kalocsa és a szállások főbúcsúja. De a szűkebb pátriánktól távolabb eső vidékekről, így a Pécsi Egyházmegyéből (Kismányok, Nagymányok, Majos, stb.) is érkeztek zarándokok; ez egyben kedves figyelmessége is az ottani híveknek, akik „el-kísérték” püspöküket, hiszen ebben az évben a főmisét Dr. Udvardy György pécsi megyéspüspök úr mutatta be.

A Tomori Pál Főiskola (egykori nagyszeminárium belső udvara) illő helyszínt biztosított a szabadtéri szentmiséhez. A Kalocsai Fegyház és Börtön nagy énekkarából huszonketten kaptak arra engedélyt, hogy – a biztonsági intézkedések mellett – részt vehessenek a szentmisén és énekhangjukkal járuljanak hozzá az ünnep fényének emeléséhez.

Udvardy püspök úrral együtt mutatták be a szentmisét a város papjai, papnövendékek segédlete mellett. Mindig nagy öröm, amikor a hívek viseletben jelennek meg az egyházi ünnepeken, ez a hit megvallásán túl ennek a szeretett népnek érték-őrzése is.

Sokszáz ember vett részt a háromnapos búcsú rendezvényein, erősítette meg magában Jézus Szívének tiszteletét, őrizte a hagyományt és – remélhetőleg – újult meg lélekben, hitében-emberségében.

Nagyon hálás vagyok azoknak, akik kétkezi munkájukkal, jószándékú hozzáállásukkal segítségemre voltak az ünnep méltó megrendezésében; mert sajnos, nem csak a segítőkészséggel voltam kénytelen találkozni az idei búcsú előkészületeinél és lebonyolításánál (sem). Az eszmény az lenne, ha minél többen magukénak éreznék ezt a búcsút. 152 éve él ez a hagyomány Kalocsán és a szállások népei között; nem emberi erőlködés vagy szervezés kérdése tehát, hanem ennél jóval több: Isten és ember találkozása, lelki megújulás, közösségépítés és hagyományőrzés együtt. Nem szabad, nem lehet veszni hagyni!

Mészáros István atya

(Fotók: Viczay Lajos)