Mint azt a múlt heti lapszámunkban már hírül adtuk, az idei évben a Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége (MATEHETSZ) által meghirdetett „Bonis Bona – A nemzet tehetségeiért díj” pályázaton kiváló versenyfelkészítők kategóriában kitüntették Thuránszky Rudolfot, a kalocsai Szent István Gimnázium matematika-földrajz szakos tanárát. (A díj elnevezése a Bonis bona discere, vagyis a „Jótól jót tanulni”, latin közmondásból ered.)

A tanár úrral folytatott beszélgetésünkben kicsit a „díj mögé néztünk”, vagyis számba vettük, hány tanév, és milyen eredmények alapján került sor a rangos elismerés átvételére.

– Ki pályázott a díjra, a munkáltató, vagy maga a pedagógus?

– A pedagógus, akinek a bemutatkozás mellett két ajánlóval is kellett rendelkeznie. Legalább öt évre visszamenőleg kérték a különböző tanulmányi versenyeken elért eredmények feltüntetését. Az én pályázatomat Perity Lajos igazgató és Szőke Imréné tanárnő támogatta. Hozzátenném, hogy nemcsak tanárok, de óvónők, közművelődésben dolgozók, edzők, népművészek, zenészek is pályázhattak az országból, és a határokon túli magyar településekről, és egy szakemberekből álló hét fős bizottság döntött a beérkezett anyagok alapján.

– Mindkét tantárgyból készít fel versenyre diákokat?

– Igen, de elsősorban matematikából érünk el jelentős eredményeket. Válogatunk a versenyek között, és a legfontosabb megmérettetésekre megyünk el, ami annyit jelent, hogy egyetemek gyakorló iskoláival, megyeszékhelyek középiskoláinak diákjaival mérik össze tudásukat a gyerekeink, ami emeli az eredmények értékét, hiszen ezek az intézmények feltételek tekintetében nálunk sokkal jobban állnak. A 2005–2006-os tanév óta 85 alkalommal jutottak versenyzőim a Bács-Kiskun Megyei Matematika Verseny döntőjébe, és kilencen értek el 1-3. helyezést. Részt szoktunk venni az országos kiírások közül a Gordiusz Matematika Tesztversenyen, az Arany Dániel Matematika Versenyen, az Országos Középiskolai Tanulmányi versenyen (OKTV), a Nemzetközi Kenguru Matematika Versenyen, és rendszeresen nagyon komoly eredményeket érnek el a tanítványaim.

Nagyon fontosnak tartom az emelt szintű érettségire való felkészítést is – 2004 óta rendszeresen vezetek ilyen csoportokat. Eddig 63 diákom érettségizett emelt szinten, közülük hatvanegyen ötösre vizsgáztak és tizennégyen 100 százalékos eredményt értek el a szóbeli vizsgán. A másik, általam tanított tantárgyból hét év alatt kilenc alkalommal jutott el diákom a Lóczy Lajos Országos Földrajzi Verseny országos döntőjébe.

– A diákok iskolai pályafutását hogyan befolyásolják a versenyeredmények?

– Ezek a versenyek 3-5 órás időtartamban zajlanak – az ezeken résztvevők már a felkészülés alatt megszokják, hogy ennyi ideig koncentráljanak, dolgozzanak, ennek az érettségin veszik hasznát. Az OKTV-n országos döntőbe, illetve a legjobb harminc diák közé bekerülők az egyetemi felvételin plusz harminc ponthoz jutnak.

– A versenyeken elért eredmények önmagukért beszélnek, ezek a diákok jövőjét mindenképpen befolyásolják. De mi vezérli a tanárt, hogy órai munkáján túl idejét és energiáját a felkészítésre fordítsa?

– Például, ha a diákok jönnek, és megkérnek erre. Ha ők szeretnének versenyezni, akkor nekem az a dolgom, hogy ezt a versenyszellemet fenntartsam. Általában már a kilencedik évfolyamon kiderül, kikkel lehet és érdemes ezen dolgozni, és akkor már benne is vagyunk a folyamatban. Mint már említettem, nagyon komoly eredményekkel büszkélkedhető középiskolák diákjaival kerülünk össze a versenyeken. Én azt szeretném, hogy a kalocsai kistérség tehetséges gyerekei fel tudják venni a versenyt a tehetősebb városok diákjaival, és a mai világban használható tudással, logikus gondolkodással rendelkező, valamint természeti értékeinket ismerő és védő felnőttek legyenek.

– A diákoknak ott a tanár, aki segít, és mutatja az utat. A tanár egyedül áll ebben a folyamatban?

– Szerencsére nem. Én rengeteget köszönhetek az intézménybe kerülésem óta Szőke Imréné tanárnőnek, aki jó tanácsokkal látott és lát el, és nagyon sokat segít nekem. Ugyancsak támogatta-támogatja a munkámat Gábor Magdolna tanárnő és az igazgatóm, Perity Lajos, aki már pályakezdőként reálosztályokat, kiemelten matematikát tanuló csoportokat bízott rám, akikkel foglalkozva el tudtam indulni a tehetséggondozás útján. Köszönöm nekik a támogatást, mert csak velük együtt tudtam idáig eljutni. És, bár nem vagyok kalocsai, elmondhatom, hogy már ez a város és ez az iskola az otthonom.