A Kalocsai Kulturális Központ és Könyvtár „Hazanézőben” sorozatának legutóbbi vendége dr. Fehér Zoltán címzetes főiskolai tanár, néprajzkutató volt. Az évtizedek óta Bátyán élő és alkotó, sokunk által Tanár Úrnak szólított szakember jó hangulatú, néha szívet és lelket egyaránt mosolyra fakasztó előadásában mesélt gyökereiről, életútjáról, hobbijáról, a makettezésről, és természetesen, hogy hogyan került Bátyára.

Tamás László köszöntötte a bátyai Rozmaring Népdalkör tagjait, Zsebics Ilona polgármester asszonyt, valamint az érdeklődőket, majd felkérte dr. Fehér Zoltánt előadása megtartására. A Tanár Úr először egy Ady idézetet olvasott fel, majd bemutatta a körülötte ülő Rozmaring Népdalkört, mely kilenc éve alakult meg Bátyán – s amelyet a mai napig vezet. Az együttes az elmúlt időszakban kétszer is elnyerte az Arany Páva Díjat. A népdalkör elsősorban azokat a népdalokat énekli, amelyeket a néprajzkutató összegyűjtött a Bátyán eltöltött hat évtizede alatt, melyek száma becslései szerint elérheti a hatszáz darabot. Az előadás közben az együttes többször pár dalból álló népdalcsokrot adott elő: pásztordalokat, bátyai rác népdalokat.

Visszaemlékezésében nem az életét mesélte el nekünk Zoli bácsi – azt szinte csak címszavakban érintette –, hanem hatalmas alázattal és élvezettel arról beszélt, ami őt leginkább érdekelte, amit egész életében kutatott, amit „felfedezett”. Sokat hallhattunk a népdalokról, fajszi, dusnoki kutatásairól, valamint a jelenleg készülő tizenegyedik kötetéről. Ebben a könyvében a valaha Bátyán élt magyar nemeseket kutatta. Kutatásai szerint a korábbi időkben rengeteg nemes élt a faluban, volt olyan időszak, amikor több száz család, akiknek műveltsége nagy hatással volt a falu embereinek mentalitására.

Dr. Fehér Zoltán 1931-ben született Tiszakécskén, az ötvenes években házasodott Bátyára. Magyar-ének szakos tanárként kitűnt azzal a tudásával, hogy a tananyag elsajátítását miként lehet a diákok számára érdekessé, emlékezetessé tenni. Az énekórákon és az általa vezetett énekkari próbákon a helyi gyűjtésű népdalok és azok feldolgozásai kiemelten szerepeltek.

Nyugdíjazásáig a Bajai Eötvös József Tanítóképző Főiskolán tanított. Legjelentősebb elismerései: 1973-ban Ortutay Gyulától vehetett át emlékérmet, 1997-ben a honismereti mozgalomban végzett munkáját jutalmazták, 2001-ben, 70. születésnapja alkalmából Bátya község önkormányzata Életmű-díjjal tüntette ki, 2003-ban a Magyar Néprajzi Társaság emlékérmét vehette át, 2007-ben a Falvak Kultúrájáért Alapítvány lovaggá avatta, 2010-ben a Pilinszky Díjat ítélték oda elismerésként számára.