Kalocsa Város Önkormányzata október 1-jén, az Idősek világnapján hagyományosan a város szépkorú lakóit ünnepelte. A programnak otthont adó Kalocsai Szent István Gimnázium dísztermében egy gombostűt sem lehetett volna elejteni, olyan sokan hallották meg a hívó szót és töltöttek néhány tartalmas órát együtt – tapsolva, dalolva, örülve egymásnak, maguknak.

Mielőtt pár kedves gondolat kíséretében virágcsokorral ajándékozták volna meg Kalocsa legidősebb lakóit, dr. Bálint József polgármester és a házigazda Madainé Szilágyi Anita mondott köszöntőbeszédet. - Önök azok, akik előttünk járnak a nagy országúton, azon az úton, amelyen apáink, nagyapáink, dédapáink és őseink jártak a világ kezdete óta. Önöktől örököltük meg ezt a települést, Önöktől tanultuk meg a nyelvet, amellyel szót értünk egymással – hangzottak a szívet melengető mondatok a díszteremben, amelyeket a Csokonai utcai tagóvoda „Maci” csoportjának a műsora színezett.

A köszöntöttek sorát az 1925-ös születésű Viszmeg Antalné Konoróth Anna nyitotta, aki négy gyermeknek adott életet és a Császártöltési Mezőgazdasági Szövetkezet alkalmazottjaként dolgozott nyugdíjazása előtt. A soron következő Boda Józsefné Matos Erzsébet volt, aki 1927-ben látta meg a napvilágot és nyugdíjazásáig a KAGE RT-nél laboráns munkakörben dolgozott, két lánygyermek édesanyja. Szintén kiemelték Keresztszegi Sándorné Czár Gizellát, aki 1929-ben született Szakmáron, majd a Kincses Bányában dolgozott, és egy gyermeke született.

Ugyancsak’29-es születésű a hajósi Tamás Jánosné Stalter Terézia, két lány édesanyja, aki anno a Drágszéli a Mezőgazdasági Szövetkezetnél dolgozott. Nyárasdi Gáborné Rádics Julianna szintén ’29-es, géderlaki, két fiúgyermeke született és aktív éveiben a dunaszentbenedeki Új Hajnal Mezőgazdasági Szövetkezet tagságát erősítette. A ’24-es születésű Kovásznai Istvánné Sztakó Ilona bevarróként tevékenykedett a Háziipari Szövetkezetnél. Egy gyermeke született, és amíg egészsége engedte, Újteleken élt. Ugyancsak megemlékeztek Kákonyi Andrásné Vén Erzsébet életútjáról, aki 1925-ben Öregcsertőn látta meg a napivilág és amíg egészsége engedte, kézi hímzőként dolgozott. Végül, de nem utolsó sorban Pécsi Sándorné Kapitány Veronikát köszöntötték, aki 1926-ban született Homokmégyen, két gyermek édesanyja, a már sokat emlegetett Háziipari Szövetkezetnél volt gépi hímző, jelenleg pedig aktív lakója a Kunszt utcai otthonnak, ahol a virágoskert gondozásában oroszlánrészt vállal, segítve a személyzet munkáját is.

Az programot Komáromi Pisti énekes fellépése zárta, és – hagyományosan – vendéglátásra invitálták a megjelenteket, további jó egészséget és boldog nyugdíjas éveket kívánva, a következő találkozásig!