Február 24-én, hétfőn negyedik alkalommal rendezték meg a Kalocsai Kunszt József Általános Iskola Eperföldi Tagiskolájában a fiatalon elhunyt tanárnő, Dúlné Tanács Bernadett emlékére szervezett fizikaversenyt. A vetélkedőn részt vettek a kalocsai Kunszt József Általános Iskola városi tagintézményeinek tanulói, illetve a szakmári és foktői tagiskola egy-egy csapata. A 7. és 8. osztályos tanulók részére megrendezett verseny idén olyannyira népszerű volt, hogy külön-külön iskolai előselejtezőket szerveztek, amelyek nyertesei most találkoztak egymással.

Így kilenc 7. osztályos és hat 8. osztályos ifjú fizikazseni-csapat vett részt a vetélkedőn. Ennek a kiemelkedő érdeklődésnek pedig nagyon örül a szervező tagiskola és a szép emlékű Betti néni családja is, akik minden alkalommal tiszteletüket teszik az emlékversenyen. Ez most sem volt másképp. A vetélkedőn ott volt Dúl Sándor, a tanárnő férje és édesanyja is.

Ruppáner János, az eperföldi iskola pedagógusa emlékezett vissza egykori kollégájára, szerény mosolyára, kedvességére, gyermekszeretetére. A méltató szavak után Papp Róbert: Én, no meg a fizika című versének szavalata hangzott el.

Dúl Sándor lapunknak elmondta, bár egyrészről fájó a család számára, hogy a verseny névadója már nem lehet közöttünk, annak tiszta szívből örül, hogy elhunyt felesége szellemisége megjelenik – ha csak egyszer is egy évben – abban az iskolában, ahol dolgozott.

Farkasné Kurucz Ágnes tagiskola-vezető szerkesztőségünkkel megosztotta az emlékverseny célját: szeretnék a gyerekekkel minél jobban megszerettetni a természettudományokat és a kísérletezést, ami egybevág a néhai Betti néni pedagógusi hitvallásával. Emellett fontos a tapasztalatszerzés, az IGAZI tapasztalatszerzés. Éppen ezért a vetélkedő első és egyben legfontosabb feladata a gyerekek saját fizikai kísérletének bemutatása. Ezekre az előadásokra a gyerekek november óta készültek. Itt hétköznapi tárgyakkal, például műanyag flakonokkal, ételfestékkel, vagy csak egy egyszerű madzagdarabbal vagy éppen szögekkel mutatták be egymásnak és a pedagógusokból álló zsűrinek a fizika egyes törvényeit. A második feladat történelmi jellegű volt, itt egy magyar fizikus életével és munkásságával kapcsolatban kellett megválaszolni a kérdéseket a nebulóknak. Ezt követően az úgy nevezett „nem szeretem feladat” következett, vagy-is a számolás, amely után már csak betűkirakó volt hátra, ahol fizikai képleteket és mértékegységeket kellett megtalálni és ismertetni a zsűrivel.

A fizikai Ki mit tud?-on a tanárnő régi gyűjtéseiből merítettek a szervezők. A versenyen nélkülözték a tankönyvszagú bemagolandó, véget nem érő feladatokat, hisz Betti néni is azt szorgalmazta, hogy kísérleteken, hétköznapi példákon keresztül szemléltessen egy-egy fizikai törvényt, jelenséget. Így tette élvezetessé annak idején a tanórákat is, ahol játszva tanulhattak mindazok, akik egykor tanítványai voltak, illetve azok a gyerekek, akik most, a versenyen számoltak be tudásukról, felelevenítve az egykori fizika tanárnő emlékét.

A 7. osztályosok mezőnyében harmadik helyen végzett az Eperföldi Tagiskola 3. csapata, vagyis Fekete Péter, Láncz Marcell és Kornóczi Erika. Második lett a foktői iskolát képviselő Bolvári Mirella, Baki Renáta és Nagy Milán alkotta trió, az élen pedig az eperföldi iskola 1. csapata végzett, melynek tagjai Skutera Dorina, Fekete Dániel és Jakab Benjamin voltak.

A 8. osztályosok versenyében harmadik helyen végzett Nagypál László, Tapolcsányi János és Varajti Ádám, akik szintén eperföldisek. Őket a belvárosi iskola csapata előzte meg, vagyis Kollár Fruzsina, Holló Bettina és Csefkó Gergő. A legjobban teljesítő fizikus-hármas az Elamin Flóra, Csóti Zoltán, Pecznyik Soma alkotta kis tudóscsoport, akik a versenynek otthont adó eperföldi iskola végzős tanulói.

Az emlékverseny díjazottjai mind hasznos, tanulást segítő eszközökkel gazdagodtak. Számológépet, körzőt, tollkészletet kaptak, illetve mindenkinek emléklappal ismerték el a teljesítményét.

Szívet melengető érzés volt látni és hallgatni a gyerekeket, akik bár nem ismerték a tanárnőt, mégis fel-felpillantottak a fotójára és lelkesen diskuráltak a kísérletekről, a versenyen történtekről. Általuk e sorok íróját is elöntötte az általános iskolai fizikaórák keserédes nosztalgiája, hiszen maga is büszkén mondhatja, hogy Betti néni tanítványa volt.