Idén is – a „régiek” fogadalmához híven – Andocsra zarándokolt a hívek lelkes, mintegy 40 fős csoportja. A korábban ferencesek által őrzött és gondozott Nagyboldogasszony kegytemplomban kedves ismerősként fogadtak bennünket, a kegyszobor stílusosan fehér kézi-gépi ünneplősbe öltöztetve – van miből választani, a megkoronázott és festett faszobrot több mint 400 darabos gyűjteményből ruházzák. Az orgonánál Eperjesi György kántor, bv. százados ült, a szentmisét Kaló Krisztián eperföldi plébános celebrálta Csorba Dávid kalocsai papnövendék ministrálása mellett. Az oltár asztalától a szentmisét követően a fehér asztalhoz telepedtek át a jó hangulatú zarándokok. A bográcsban ezúttal is finomság főtt, Bárány János felügyelete és hozzáértése mellett. Majd litániával búcsúztunk a kegyhelytől; „Isten véled anyám…” – hangzott a búcsús ének. Az autóbuszt Etzenhauser Konrád vezeti sokadik éve, mellette biztonságban megyünk és jövünk mindannyian.

Lehet, valakinek ez unalmasnak tűnik: monoton ismétlése az andocsi útnak. De itt jóval többről van szó. Fogadalomról, amit évről évre hűségesen teljesíteni kell, híven az ősök ígéretéhez. Ezért mentünk idén is, és róttuk le köteles tiszteletüket az andocsi szentélyben, imádkozva önmagukért és minden jóakaratú emberért.

Dr. Mészáros István atya

Fotó: Viczay Lajos