Amint arról lapunk is beszámolt: április közepén egyértelműen megállapították, hogy a kalocsai Nagyboldogasszony-főszékesegyház korábbi régészeti feltárása során talált, 1200-as évek elejére datált vörösmárvány szarkofág valójában nem Győr-nembeli Saul (kalocsai érsek: 1192–1202-ig), hanem a Szent Istvánnak Rómából koronát hozó, legelső kalocsai főpásztor, Asztrik földi maradványait őrzi.

A bizonyító eljárásokat szakmai konferencián mutatták be a kalocsai Katona István házban, múlt szerdán. A szakértők elárulták: végül egy kétgrammos ujjcsont zárt ki minden kétséget, és az is kiderült, hogy a 20. század elején valaki nagyon nagyot hibázott, mert Saul holtteste nem kerülhetett olyan épület alá, amit Saul bontatott le.

A Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye megbízásából, egy kétgrammos ujjcsont-maradványból, a debreceni Hertelendi Ede Környezetanalitikai Laboratóriumban végezték el azt az úgynevezett „AMS radiokarbon” vizsgálatot, amely a korábban Győr-nembeli Saulnak tulajdonított csontváz valós korát hivatott megállapítani – ezt a munkát Molnár Mihály, a tudományos intézet egyik vezetője mutatta be a kalocsai konferencián. A hivatalos eredmény láttán (amelyről biztos, ami biztos: egy amerikai laboratórium szakvéleményét is kikérik majd) a régészek teljes bizonyossággal kijelenthették: csakis Asztrik érsek sírja lehet a feltárt szarkofág, mivel a benne talált személy a XI. század elején, pontosabban valamikor 1001 és 1030 között hunyt el. Az pedig egyértelműen kizárható, hogy száz, vagy akár 200 évvel későbbi leletről, tehát éppen Saul maradványairól lenne szó. A kalocsai előadássorozaton ugyanakkor nem csak erre világítottak rá a megjelent szakértők. A korábbi székesegyházak romjai ugyancsak árulkodtak a kérdéses sírban talált földi maradványokról – valamint egyéb történelmi rejtélyekről…

Nagyot hibázott a művészettörténész

Az idén januárban indult ásatások első szakaszában a templom korábban feltáratlan részéig is eljutottak a régészek: a hosszház és a sekrestye felkutatása történt meg. Ekkor kerültek elő az első, Szent István-kori székesegyház fal- és padlómaradványai, valamint a hozzá tartozó temető több sírja. Kiderült, hogy az első templom római téglák felhasználásával épült; a díszítéséhez pedig vörösmárványt is használtak. A korábbi kutatások ráadásul az első székesegyház alaprajzát sem tudták felvázolni. Mostanra ugyanakkor egyértelművé vált, hogy a templom egyhajós, félköríves szentélyű épület volt, amit később bővítettek egy kápolnával, a délkeleti oldalon. Az újra exhumált halottat pedig csak nem sokkal ezután, tehát az első templom elkészültét követően temethették el – egyértelműen az alapítókat megillető helyen: a főoltár előtt, vörösmárvány sírládában. Ezt az érseket aztán csak az 1910-es Foerk Ernő-féle ásatások során találták meg. Ekkor került homok a gépbe: annak ellenére nevesítették tévesen a nyughelyet, hogy az ásató a radiokarbon csodája nélkül is helyesen határozta meg a csontok korát. Na persze, nem nagyítós vizsgálattal…

A sírt modern technikai vívmányok hiányában annak mellékletei, vagyis a benne talált tárgyak alapján igyekeztek azonosítani – erről a városunkban rendezett konferencián Buzás Gergely régész, a visegrádi Mátyás Király Múzeum igazgatója beszélt. Elmondta, hogy a leletek alapján az 1910-es feltárás vezetői jól írták le: a személyt a XI. században temették el, vagyis minden bizonnyal Asztrik, első kalocsai érseket találták meg. Lévén azonban nem tudták olyan egyértelműen bizonyítani állításukat, mint korunk régészei, kénytelenek voltak egy művészettörténeti szakvéleményre hagyni az utolsó szó jogát. Márpedig az valamiért 200 évvel későbbre datálta a relikviákat, így végül az 1202-ben elhunyt Győr-nembeli Saul érsek sírjaként azonosították.

Napjaink régészeti megfigyeléseinek hitelesítése, a leletek újabb művészettörténeti elemzése és végül a sír két ujjcsontjának AMS radiokarbon vizsgálata viszont lehetővé tette, hogy bizonyosnak tekintsük a sír XI. század első harmadára való keltezését. Ez pedig az autentikus történeti adatokkal összevetve Asztrik – Anasztáz, vagyis az első kalocsai érsek sírjával való azonosítást támasztja alá.

A Kalocsán megjelent szekértők a Győr-nembeli Saul érsek sírjával való azonosítást azáltal is cáfolni tudták, hogy az új ásatások pénzleletei szerint az első székesegyház bontására már Saul érsek korában sor került. Ez arra utal, hogy őt magát semmi esetre sem temethették egy általa lebontatott templom padlója alá!

Azért jutottak erre a végkövetkeztetésre, mert az első székesegyház falmaradványai felett, a kibontott rétegekből kizárólag a XII. század második felére, valamint 1200 körülre keltezhető pénzérmék (például III. István és III. Béla korabeli pénzek) és egy friesachi dénár 1200 körüli, magyar „utánverete” került elő.

Az is biztos, hogy miután a kalocsai érsekség központja egy évszázadra Bácsra került át, a XII. század végén Saul érsek volt az első egyházi vezető, aki visszaköltözött Kalocsára. Az új régészeti kutatások eredményei szerint aztán ő kezdett hozzá – az általa lebontatott régi templom helyén – egy új, kora gótikus katedrális építéséhez. A napjainkban zajló ásatások ennek alaprajzát is sikeresen tisztázták, mi több: előkerültek a pillérek és falpillérek lábazatai, a padlóburkolatok, valamint számos kőfaragvány és sír. Azt is megtudták, hogy a Saul kezdte építkezés rendesen elhúzódott: a gótikus templom teljes egészében csak a XIV. században készült el.

A leletek feltárása azért is bravúros (és valahol szerencsés), mert a helyszínt rendesen megtépázta a történelem: a gyakorlatilag vagy másfél évszázadon át, több lépcsőben felépült székesegyházat 1606-ban, a várossal és a szomszédos várral együtt felgyújtotta egy hajdúcsapat, aztán a megmaradt építőanyagokat széthordta a török – ott helyben pedig valószínűleg dzsámi épült. A romboló tevékenységek ellenére rendkívül gazdag tehát a 2014-ben feltárt nagy mennyiségű, igen magas színvonalú, XVII. századi, koragótikus és gótikus kőfaragványból álló leletcsoport.

A folytatódó kutatások során a régészek szeretnék felvázolni az első székesegyház nyugati felének alaprajzát és építéstörténetét is, valamint a második székesegyház további, eddig feltáratlan részleteit. Ezzel pedig komoly célja van a templomfelújítást végző egyházmegyének: sok kalocsai régóta dédelgetett vágyálmával egybecsengve azt szeretnék ugyanis, hogy a középkori székesegyházak falmaradványai bemutathatóak lennének. Az előadók hangsúlyozták: az ásatások leletanyaga, különösen a kiemelkedő jelentőséggel bíró, újonnan előkerült gótikus kőfaragványok az Érseki Kincstár dómmúzeummá való bővítését is lehetővé teszik!

Bravó, 21. század: készül a virtuális csoda!

A kalocsai szakmai előadások keretében azt is bejelentették, hogy a Nagyboldogasszony-főszékes-egyházban zajló feltárással párhuzamosan ún. „3D optikai digitalizálás” zajlik. A HUMANsoft Kft. biztosította technológia elsősorban a régészek munkáját és a restaurálást segíti, de a 3D, lézeres térszkenner készítette mérések nemcsak a szakemberek számára lesznek fontosak. A feltárt területek, illetve Vörös Márta, a munkát irányító főépítész által meghatározott épületrészek digitális feltérképezése egyedi, látványos megjelenítési lehetőségeket rejt (egy 3D tárgyszkennerrel ráadásul modellezték Asztrik érsek maradványait, többek közt a koponyáját is). Mindez pedig a nagyközönség számára is elérhető lesz, egy később megnyíló kiállításon, valamint a világhálón!