A IV. Magyar Zarándokút Konferencián a kalocsai Főszékesegyházban folyó felújítás során előkerült, rendkívül érdekes régészeti leletekről Vágner Zsolt, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem munkatársa számolt be a résztvevőknek.

A jelenleg is zajló régészeti kutatást a Magyar Nemzeti Múzeum Mátyás Király Visegrádi Múzeumával és a Katona József Múzeummal együttműködve végzik. A kutatás vezetője Buzás Gergely, társvezetője Vágner Zsolt. A feltárást a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye felkérésére kezdték meg.

A Főszékesegyház régészeti feltárását két korábbi kutatás előzte meg. 1869-ben Haynald Lajos érsek megbízásából Henszlmann Imre elsősorban kívül, majd 1908–1912 között Foerk Ernő az épületen belül végzett vizsgálatokat a két korábbi templom és a sírok felkutatására. Kettejük véleménye meglehetősen különbözött a Szent István kori templom alaprajzáról, és sokáig vitatták, melyik a helytálló. Az utána épített két templom tekintetében nagyjából azonos eredményre jutottak.

Vágner Zsolt rajzok, fotók bemutatásával és szóban ismertette a jelenlegi kutatás folyamatát és eddigi eredményeit. Első lépésben egy georadaros (földradar) felmérést végeztek a főhajóban és az oldalkápolnákban, és az adatok alapján indultak az ásatások. Ennek során előkerült a Szent István kori székesegyház fala és padlója, amely – meglepő módon – római kori téglákból épült. Ilyeneket találtak a falban is.

A második székesegyház kutatása Henszlmann Imre megfigyelései alapján indult. A megnyitott árkokban barokk és újkori kriptákat találtak. Előkerültek 13. századi pillérek, valamint késő középkori padlószintek. Mindegyik lelet bemutatásra alkalmas formában van. A leletek arra utalnak, hogy a legértékesebb középkori építményekkel egyenértékű volt az akkori kalocsai templom. Ez a pompás épület a tatárjárás áldozata lett.

A Főszékesegyház belsejében a mellékoltárok alatt, az északi oldalon, a káptalani sekrestyében és a déli oldali sekrestyében végeztek feltárásokat. Előkerültek a Szent István kori építmény, a 11. században végzett felújítás, bővítés elemei, a 13. században ráépített épület maradványai, valamint késő középkori sírok. A főhajó belsejében és a sekrestyékben a középkor utáni barokk újjáépítéshez, valamint a török-kori építkezésekhez felhasznált épületmaradványokra, faragványokra bukkantak. Vágner Zsolt kiemelte, hogy a kőrestaurátorok nagyszerű munkát végeznek, a leletek mindegyike kiállítható lesz a munkálatok befejezése után.

Egy 17. századi pusztulás nyomait is felfedezték, amikor a boltozat egy része leszakadt, és valósággal belefúródott a padlóba. Nem szerettem volna ott lenni – jegyezte meg Vágner Zsolt a kőelemet bemutató kép vetítésekor.

A főhajóban megnyitott szelvény feltárásakor késő középkori téglapadlót, egy szentély-elrekesztő falat, valamint számos, eredeti formájában megmaradt kriptát, szórványleletet találtak.

A 2014. január 11-én megkezdődött kutatások még folynak. Sikerült már képet alkotni arról, hogyan nézett ki az első, Szent István kori székesegyház, és feltérképezni annak a későbbi korokban történt változásait. Minden lépésüket háromdimenziós szkennerrel, fotókkal és írásban dokumentálják a kutatások lezárását követő tanulmány elkészítéséhez.

Legizgalmasabb felfedezésüket az elmúlt napokban tették: a jelek arra utalnak, hogy a belső szentélyben a törökök egy dzsámit építettek, de legalábbis egy 17. századi török építmény bizonyára volt itt, amelyről említést tett írásaiban Evlija Cselebi török világutazó is, aki 1660–1666 között járta be az országot, és tapasztalatairól az 1680-ban kiadott, tíz kötetes útleírása 6. kötetében számolt be.

Vágner Zsolt beszámolójában hangsúlyozta, hogy a főszékesegyházi kutatási eredmények egy összehangolt csapatmunkának köszönhetőek, amelynek a kőművesek, ácsok, régészhallgatók, szakemberek és kőrestaurátorok egyformán fontos résztvevői. Többször megemlítette, hogy dr. Bábel Balázs érsek folyamatosan figyelemmel kíséri a munkálatokat, és nagyon jól együtt tudnak működni Vörös Márta főépítésszel is. A szakember szerint egy példamutató dokumentálási rendszer felállítása van kibontakozóban, amelynek eredményeképpen különleges, kivételesen magas művészi és történelmi értékeket képviselő leletek lesznek láthatóak a Főszékesegyházban, és ezek a helybéliek, turisták és a témával foglalkozó szakemberek részére egyaránt rendkívüli élményt, tudásanyagot jelentenek majd.