Két éve tett ígéretéhez híven a Kalocsai Hagyományőrző Néptánc Egyesület végül csak részt vett az USA egyik legnagyobb múltú folklór fesztiválján, a Tenesseeben lebonyolított „International Folkfesten”. A rendezvényt már 22 éve rendezik meg a helyi Murfreesboroban, és minden alkalommal más-más országok táncosait hívják meg. Idén a mexikói, cseh és amerikai csoportok mellett a magyarokra is kíváncsiak voltak. Naná, hogy kalocsai csoportot kértek fel!

– Még 2012-ben jártunk Litvániában, egy szintén nemzetközi fesztiválon, ahol együtt vendégszerepeltünk egy amerikai csoporttal. Nagyon tetszett nekik a viseletünk és a temperamentumos táncunk – idézte fel egyhetes amerikai útjuk előzményeit Kovács Istvánné Sztakó Éva. A kalocsai hagyományőrzők vezetője június 8-15-ig igazgatta táncosait a tengerentúlon, és elárulta: ezt a meghívást tényleg egy évekkel ezelőtti találkozónak köszönhetik. Az eltelt idő miatt nem is ment minden simán. Az őket invitáló csoportvezetőt azóta új váltotta a pozíciójában, és a nemzetközi folklórhét szervezőgárdája is átalakult. Ezt a magyar szempontból nézve zűrzavaros helyzetet csak tovább tetézte néhány
„elkallódott üzenet”, így az eredetileg 2013-ra tervezett fellépéssorozatukat kénytelenek voltak erre az évre tolni. Az út az adminisztrációs nehézségek ellenére is összejött; köszönhetően az amerikaiak kis európai országok kultúrája iránt érzett kíváncsiságának. Igen: mi, ott, tényleg egzotikum-számba megyünk.

– Újdonság erejével hatott a magyar csoport, mivel nem járt még ilyen produkció a fesztiválon, de talán még Tenessee államban sem – mesélte az egyesületvezető. – A szervezők pont ezért gondolták úgy, hogy szeretnék megismertetni a kultúránkat az ottani fiatalokkal is. Nagyon sok iskolában felléptünk: a legkisebb gyerekektől egy balettintézetig, ahol az egész délelőttöt a mi bemutatkozásunknak és a tánctanításnak szentelték. A balettos lányok pedig nagyon remekül elsajátították a lépéseinket, sőt annyira megtetszett nekik, hogy rögtön közölték a tanáraikkal: jönni akarnak Kalocsára – mondta nevetve.

A fiatal növendékek persze okkal lelkesedtek városunkért, hiszen a hagyományőrzőink néhányukat be is öltöztették, hogy kipróbálhassák, milyen is hordani a keményített, sokszoknyás ruházatot. És ha már a kis amerikai lánykákon olyan jól mutatott a kalocsai, a fiúk fel is kérték őket táncolni. Hab a tortán: a táncművészetre fogékony művészeti sulisoknak hagytak néhány zenei és kottázott anyagot is – hátha előveszik még.

Az iskolai fellépéseken túl az idősebb korosztályt is megörvendeztették a szervezők egy kis kalocsaival. Kovács Istvánné Sztakó Éva elmondása szerint egy nyugdíjas otthon helyett inkább luxusszállodára hasonlító, bentlakásos intézményben is vendégül látták őket. Az ott élő idősebbek sem okoztak nekik csalódást: nem fukarkodtak a tapssal. A kalocsai hagyományőrző néptáncosok vezetője elégedetten nyugtázta azt is, hogy a vendéglátók nem hajszolták őket fellépésről fellépésre; inkább szerveztek nekik helyi programokat. Ebből az derült ki, hogy nashville-iek leginkább az ottani Broadway-ra, a Parthenon replikájukra és a Jack Daniel’s lepárló üzemükre, meg persze a Harley Davidsonra büszkék. Ismerjük el, némi joggal.