Dr. Kákonyi Imre, Asztrik, ferences pap, festőművész

Kákonyi Sándor és felesége, Bagó Teréz 8. gyermeke 1923-ban, a Trianon utáni rendkívül nehéz gazdasági és politikai légkörben született Kalocsán. A keresztségben az Imre nevet kapta. A családban éppen úgy, mint Kalocsa városában, nagy tiszteletben állt az első szent királyunk, István, és családja, főképpen Szent Imre. Tanulmányait is a város főutcáján álló, a jezsuiták Szent Imre templomával egybeépült gimnáziumában végezte. 1943-ban, a háború alatt érettségizett. Tanulmányait Budapesten, a Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán folytatta, de közben, 1944-ben megismerte a munkaszolgálatosok embertelen sorsát Szegeden. A gyenge egészsége miatt, szerencsére, még ez évben elengedték. 1945 nyarán belépett a ferencesek szécsényi kolostorába. 1949-ben örök fogadalmat tett. A következő évben a kommunista államhatalom feloszlatta a szerzetes-rendeket. Asztrik Budapesten, a Központi szemináriumban fejezte be tanulmányait. Itt szentelték pappá 1951-ben, és itt szerzett doktori fokozatot 1957-ben a Szentírás-tudományból. 1953–71-ig teológiai tanár volt Esztergomban, a rend főiskoláján. 1962-ben, már a II. Vatikáni zsinat kezdetén, alapító tagja lett az Országos Egyházművészeti Tanácsnak, amely elméletben és gyakorlatban is megindította a templomok liturgikus terének átalakítását a zsinat iránymutatása szerint. Ennek lényege, hogy a katolikus templomban kapjon nagyobb hangsúlyt hitünk legfőbb igazsága: a húsvét misztériuma – Jézus Krisztusnak, az Isten fiának, az emberiség Megváltójának kereszthalála és dicsőséges feltámadása. Ezt jeleníti meg a pap minden szentmisében az oltáron, amely, ezután egyetlen, szembemiséző oltáron történik, a templom központjában. A korábbi mellékoltárok szerepe háttérbe szorult. A szentek tisztelete sem homályosíthatja el többé a húsvét titkát!

Az építész képzettségű, teológiai doktor Kákonyi Asztrik nagy lelkesedéssel látott hozzá előbb az esztergomi egyházmegyében, majd az ország egész területén a templomok belső terének átrendezéséhez. Ehhez többnyire új oltárt kellett tervezni, a padokat is gyakran át kellett csoportosítani, és a templom falait is új festéssel, új üvegablakokkal kellett ellátni, amely a húsvét, a feltámadás fényes diadalát sugározza. Asztrik atya, akiben gyermekkorától ott élt a művészi tehetség, és látta a 15 évvel idősebb Teréz/Konstantina nővérének, a beérkezett festőművésznek és a 6 évvel idősebb István bátyjának, a Műegyetem építész kara művész-tanárának remekműveit, biztos művészi érzékkel – és az európai kortárs egyházművészet beható tanulmányozásával – kezdett az egyes templomok belső terének tervezéséhez. Az első műve Pilisszentlélek temploma volt, még 1962-ben. Szent Özséb és az első, 13. századi pálos remeték imahelyén épült templom a XX. századi, hazai liturgikus megújulás bölcsője lett. A szentély keleti fő falát teljesen betölti a Szentlélek izzó vörös-sárga és fehér fény-nyalábjainak dinamikus, körkörös áramlása. S ez ragadja meg a templomba belépő embert is. Megszólítja! Ennek a fénynek a melegsége örömmel tölti el az ember szívét! Érzi az Isten szeretetét, aki őt teremtette, és akinek ő nagyon fontos… S aki viszont szeretetre vár! Ezt sugározzák a templom új, színes üvegablakai és a falak fénylően világos kifestése is.

A következő 27 évben Asztrik atya mintegy 50 templomnak tervezte meg az új liturgikus belső terét, és festette ki a falakat az Isten országának boldogságát megjelenítő fényekkel, s tervezte az üvegablakokat, gyakran az oltárt, a szentségházat, a papi székeket, és készítette a keresztút táblaképeit. E hatalmas munkásságából említsük itt csak a szentendrei ferences gimnázium kápolnáját, amelynek szentélyfalán Szent Ferenc mennyei látomását sejteti meg. Szt. Ferenc lelkét eltölti az Isten szeretetének öröme, teljesen egyesül Istennel, és ekkor kapja a stigmákat. Dorog bányatemplomában az oltárfal festménye, az alsó részen Jézus földi életét mutatja be, ahol a sötét színek jelenítik meg a napi munkát és a Kereszthalált, és felette a feltámadt Üdvözítő mennyei dicsőségét. A két részt a tabernákulumban köztünk élő, jelenlévő Isten fénye kapcsolja össze. Ugyanez a gondolat sugárzik Dusnok, Dusnokpuszta, Bátmonostor, Drávasztára, Nagybajcs, Hodász, Kántor-jánosi, Nyírderzs, Mátraháza, Mátraszentimre, Dunaszeg, Győr, Szentlélek templom szentélyfaláról is. Kalocsán, a papi otthon kápolnájában az Emauszi tanítványok Krisztust felismerő boldogságát jeleníti meg. Esztergomban a Prímási palota kápolnája, a Szatmári Irgalmas nővérek templomában a Nyolc boldogság víziója, a ferences rendház festményei és a volt szociális otthon templomának falképe és belső tere, a Budapest-pasaréti rendház képeivel és a Bécsi út 175. szám alatti Szalézi kápolna keresztút sorozatával együtt ékesszólóan vallanak egy kivételesen mély lelkületű szerzetespap isten-élményéről, amit jeles művészetével láthatóvá is tett.

1971–72-ben New Brunswick-ba (USA, New Jersey) hívja rendtársa, Füzér Julián atya, a magyarok Szent László templomának plébánosa, hogy a század eleji nagyméretű neogótikus templomot is újítsa meg a zsinat liturgikus reformjának szellemében. Asztrik atya itt is felragyogtatta Krisztus fénylő Keresztjét a szentély főfalán, míg az üvegablakokon és az oldalfalakon a magyar szenteket jelenítette meg.

1990-ben megjelent az Elmélkedések a Rózsafüzér titkairól című füzete, amelyben a 15 művészi festményét az ő mély gondolatai kísérik. Isten még ebben az évben, Mindenszentek ünnepén, az éveken át hősiesen viselt súlyos betegségéből Magához emelte.

Munkásságát 1992-ben a Keresztény Múzeum és 2012-ben az esztergomi ferences gimnázium Kákonyi Asztrik Kortárs Galériája mutatta be.

Kalocsa legyen továbbra is büszke a kivételes tehetséggel és mély lelkülettel megáldott gyermekeire!