A gyógyítás egyik alapfeltételét biztosító, annak irányait alapjaiban meghatározó laboratóriumi munka általában nem áll a közérdeklődés központjában, pedig e nélkül nincs korszerű orvoslás. A kalocsai Szent Kereszt Kórház laboratóriumi osztályának élén nemrégiben bekövetkezett változás mégis, talán éppen e felismerés jegyében váltotta ki a kórházban dolgozó orvosok és szakasszisztensek érdeklődését. A Semmelweis-napon több évtizedes munkája elismeréseként főigazgatói kitüntetésben részesült dr. Varga Zsuzsanna laboratóriumi osztályvezetőt július 1-jétől a kiskunhalasi kórházból érkezett Varga Anikó váltotta a fontos poszton. A két szakemberrel ebből az alkalomból beszélgettünk.

Az idei Semmelweis-napon színpadra szólított kitüntetettek közül dr. Vadász Mária, az intézmény vezetője elsőként dr. Varga Zsuzsannát méltatta:
„dr. Varga Zsuzsanna 1971-ben végzett a József Attila Tudományegyetem kutató vegyész szakán. 1976. október 1-je óta kórházunk dolgozója. 1978-ban a Budapesti Műszaki Egyetemen műszeres analitikai szakmérnöki, majd 1980-ban biokémiai szaktudományi doktori oklevelet szerzett. Intézményünk központi laboratóriumát 1993. július 15-e óta alapos gondossággal és nagy szakmai tapasztalattal vezeti. Nyugdíjba vonulása alkalmával köszönettel és tisztelettel adózunk precíz, magas szakmai színvonalú tevékenységének, becsületes, szorgalmas emberi hozzáállásának. Hosszú, egészségben eltöltött, aktív nyugdíjas éveket kívánunk neki.” – mondta a főigazgató-helyettes.

– A rövid laudáció érezhetően küzdelmes életutat takar. Mi az, ami kimaradt belőle, vagy amiről dr. Varga Zsuzsanna szívesen beszélne?

– Tősgyökeres kalocsai, és talán ebből adódóan olyan lelkes lokálpatrióta vagyok, akinek a szülei is értelmiségi pályát űztek, tanárként ezért a városért dolgoztak egész életükben. Édesapám hosszú ideig volt a Kossuth Zsuzsanna Egészségügyi Szakközépiskola igazgató-helyettese, édesanyám a városban és környékén szintén pedagógusként szerzett elismerést és ismertséget. A kémiát már az általános iskolai tanulmányaim alatt megszerettem, ami a Szent István Gimnáziumban eltöltött évek alatt, különösen kiváló kémiatanáromnak, dr. Kerekes Bálintnénak köszönhetően még inkább kiteljesedett bennem. Gyermekkori álmom megvalósulásaként éltem meg, amikor a ma már Szegedi Tudományegyetem néven ismert campus kutató vegyész hallgatója lehettem. Szívesen emlékezem azokra a régi és új időkre is, amikor a közel 70 ezer ember egészségéért felelős kórház laboratóriumába egy-egy, már a csúcstechnikát képviselő laboratóriumi berendezés érkezett, hogy mára elmondhassuk: a kalocsai laboratóriumban mind a technikai, mind a technológiai színvonal megfelel a kor elvárásainak, azaz magas, egyes területeken a legmagasabb szakmai színvonalat képviseli. Hogy hogyan működik egy kórházi laboratórium, abba a járóbetegek ugyan egy kicsit belelátnak, de korántsem annyira, mint egy aktív gyógyítást végző osztály életébe. A laboratóriumi osztály az osztályvezető közvetlen irányításával, a vezető asszisztens felügyeletével, szakdolgozókkal és kisegítőkkel végzi munkáját. A laboratórium szakmai színvonalát a mintavételi eszközök, a különböző bonyolultságú modern mérőrendszerek, illetve az alkalmazott reagensek minősége határozza meg. Bárki számára megnyugtató lehet, hogy a mi kórházunkban szinte hiánytalanul adottak ezek a jó feltételek. A laboratóriumi dolgozó elsősorban a tények és a tettek embere, szakmai egyéniségét pedig a kvantitatív szemlélet, a mérések szeretete határozza meg. Talán kevesen tudják, hogy a különböző méréstechnikák alkalmazásából adódóan ez a munka is csapat jellegű. A diplomás biológusok, vegyészek ismereteit a feladattól függően más szakmák képviselői is kiegészíthetik. A kalocsai laboratórium „csapata” olyan kiváló munkatársakból áll, akikkel öröm volt dolgozni az elmúlt évtizedekben. Hosszú idő alatt kikristályosodott álláspontom szerint a laboratóriumi medicina művelésének alapvető feltétele a munkatársak szakmai elkötelezettsége, magas szintű méréstechnikai, biokémiai, továbbá élettani és kórélettani tudása, kiváló, a laboratóriumi információs rendszerbe integrált mérőrendszerek (automaták, robotok) ismerete. Elengedhetetlen az is, hogy a választott optimális módszerek a mérések elvégzéséhez szükséges kiváló minőségű reagensek professzionális módon történő alkalmazásával párosuljanak. Ahhoz, hogy mindezek a feltételek a kalocsai laboratóriumban adottak legyenek, a mindenkori kórházi vezetésnek, az itt dolgozó munkatársaknak a fejlődés melletti elkötelezettsége is kellett. Az egészségügyben fellelhető szakemberhiány ellenére talán éppen ennek köszönhetően nem volt nehéz megtalálni a kiskunhalasi kórházból érkezett Varga Anikót, akinek tanulmányaira, szakmai elkötelezettségére és munkájára már korábban felfigyeltem. A kórházban az elmúlt évben bevezetett nemzetközi minőségbiztosítási rendszerek a szokásos napi feladatok közben – más osztályokhoz hasonlóan – nálunk is jelentős plusz terhet jelentettek, de megérte. Az immár belső és külső minőségellenőrzéssel kontrollált laboratórium ezek tükrében is mindent megtesz a humán és anyagi erőforrások optimalizálására. Ebből következik, hogy a kezelő orvos, klinikus elvárásainak megfelelő vizsgálatok, mérések nemcsak megbízhatóak, reprodukálhatók, az eredmények az Európai Unió országaiban működő más laboratóriumok eredményeivel (a megengedett hibahatáron belül) megegyeznek, de költséghatékonyak is. Az elért eredmények megtartásához, a továbbfejlődéshez sok sikert, kitartást kívánok Varga Anikónak, akinek szakmai és emberi rátermettségéről az eltöltött néhány hetes közös munka alatt magam is meggyőződhettem.

– Kedves Varga Anikó! Milyen szakmai végzettséggel és célokkal érkezett a kalocsai kórházba? Az eltelt időszak alatt milyen tapasztalatokat szerzett?

– Első egyetemi végzettségem 1996-ban az Újvidéki Egyetem Természettudományi – Matematikai Karán, biológia szakán, mint kutató-biológus szereztem. Férjemmel, dr. Varga Imre sebész szakorvossal egy időben kerültünk a kiskunhalasi kórházba, ahol lehetőségem nyílt arra, hogy már két gyermekünk nevelése közben a Szegedi Tudományegyetem Orvostudományi Karán a klinikai biokémikus szakvizsgát is megszerezzem. Kalocsa város, a kalocsai kórház, a laboratóriumi osztály színvonalas munkája jó benyomásokkal tölt el, így talán nem alaptalanul érzem úgy: ez a hely és munkakör alkalmas arra, hogy szakmai célkitűzéseim kiteljesedjenek. Meggyőződésem, hogy a laboratóriumi munka olyan, a Hippokrátesz-i elvnek megfelelő, magas színvonalú egészségügyi tevékenység, amelyben „az objektív szimptómák becsesebbek a szubjektíveknél”, másrészt számos hasonlóságot mutat a több ellenőrzési ponttal rendelkező másfajta laboratóriumok működésével, hiszen a célhozkötöttségtől, gazdaságossági szempontoktól ezen a területen sem tekinthetünk el. A laboratórium tevékenysége tehát költség-érzékeny („a méréseket lehetőleg olcsón kell végezni”), minőség-érzékeny („a méréseket lehetőleg egyszer és jól kell végezni”), bizonyíték-érzékeny („hasznos és jó dolgokat jól kell dokumentálni”), és mindezt megelőzve, valamennyi laboratóriumi tevékenységgel a beteg érdekét kell szolgálni („a páciens állapota szerint a legtöbb információt adó vizsgálatot kell végezni”). Az állandóan változó és dinamikusan fejlődő modern laboratóriumi medicina ma már megadja a lehetőségét annak, hogy az adott betegre szabva kérjék a beteg gyógyításához a legtöbb esetben nélkülözhetetlen laboratóriumi eredményeket. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a laboratóriumi munkának a betegségek megelőzésében is mind nagyobb a szerepe. Olyan ösztönző kihívás ez, ami tartósan ad sikerélményt az ezen a területen dolgozó szakembereknek. Nagy szükség van erre, hiszen a vizsgálatok elvégzésére fordított idő, energia, az aktuális szaktudás megszerzése a laborost messze eltávolíthatja az adott betegtől, akinek elsősorban a mintáival találkozik, azokra koncentrál mielőbbi gyógyulása, vagy a betegség megelőzése érdekében. Örülök, hogy elődöm, dr. Varga Zsuzsanna irányítása alatt a laboratórium a feladatait messzemenően a kórház missziós nyilatkozatának, a bevezetett minőségbiztosítási rendszereknek, a laboratóriumi „Minőségirá-nyítási Kézikönyvnek” megfelelően végzi és végezte. Bízom abban, hogy tudásommal, vezetői és szervezési képességemmel az egész laboratóriumi osztály sikeresen megy tovább azon az úton, amelynek mérföldköveire méltán lehetnek büszkék az itt dolgozó szakemberek.