Jó hétmázsányi táppal mi, a helyi befogadók lehetőségein túl pedig külföldi állatvédők nyújtottak segítő kezet a kalocsai menhely lakóinak. Nem is tudni, mihez kezdtek volna a lelkes aktivisták, ha nem indul meg a nemzetközi ajándékozás, és német kollégáik nem találnak helyet több tucatnyi kutyának – az adományként másfél hete összegyűlt eledel viszont így is csak szűk egy hónapra elegendő.

– Vannak német kapcsolattartóink, akiknek a hozzánk bekerült kutyusokról képeket töltünk fel, teszünk mellé angol, vagy német szöveget, és ők megosztják a maguk oldalán – vázolta a külföldi befogadás menetét Békési Mariann. Az Összefogás az Állatokért Közhasznú Alapítvány elnöke megjegyezte: a német állatvédők a fotók és a leírások alapján máris jelezni tudják, hogy várhatóan melyik kutya fog gazdára találni. Ezek után két hétig „foglalás alatt” tartják az állatot – a leendő gazdának ennyi ideje van, hogy eldöntse: tényleg kell-e neki. – Ha igen, akkor általában ivartalanítva kérik. Ilyenkor kezdődhet az orvosi procedúra: az eljáráson kívül oltások, majd útlevélkészítés. Erre előre átutalják nekünk a pénzt – árulta el a kalocsai menhelyet üzemeltető szervezet vezetője, hozzátéve, hogy átlagosan kéthavonta össze is jön annyi kutya, amennyiért eljönnek a németek.

Az innen vitt, kezelésen és papírozáson átesett kutyák Németországban eleve gazdához, illetve olykor ideiglenes befogadókhoz kerülnek. Utóbbi intézménye itthon sem ismeretlen – ezek a személyek, családok olyan lelkes állatvédők, akik vállalják a befogadott kedvenccel járó költségeket és az eltartásukat; addig is, amíg a tényleges gazdák be nem jelentkeznek értük. Türelmük több mint dicséretes, hiszen van, hogy hónapok is eltelnek, mire valaki elviszi tőlük az állatokat. Amellett pedig, hogy gondozzák a Kalocsáról vitt kutyákat, gyakran a közvetítői feladatokat is magukra vállalják; mi több, arra is ügyelnek, hogy a helyi intézménynek visszaigazolják: tényleg szerető otthonra leltek az egykori lakóik.

– Hétről-hétre küldenek nekünk gazdás fotókat, így biztosak lehetünk benne, hogy jó helyre kerülnek a kutyusok. Ez azért is fontos, mert voltak ilyen feltevések, hogy esetleg laboratóriumba viszik őket. Ettől persze nem kell tartani; minden egyes kutyáról kapunk képeket – nyugtatta meg a gyanakvókat Békési Mariann, külön hangsúlyozva, hogy németországi partnerkapcsolatuk máris nagyon gyümölcsöző: nem kevés terhet vettek le a vállukról az ottani aktivisták. – Nemrég 24-25 kutyát, előtte 14-et vittek el; így 40 körüli az a létszám, amelynek segítettek gazdára találni. Nélkülük nagyon-nagyon nehéz helyzetben lennénk – ismerte el a kuratóriumi elnök. Szavainak súlyát jól jelzi az is, hogy a legutóbbi, kalocsai tápgyűjtés alkalmával ugyan tényleg sok adományt kaptak, ám még ennyi sem lesz elég egy hónapnál tovább.

– Pénteken 219 kg gyűlt össze, szombaton pedig 506; ez 725 kg – összegezte a másfél hete, az egyik kalocsai szupermarketben tartott gyűjtés eredményét Békési Mariann. – Nagyon nagy szükségünk volt rá, ugyanis, mint mostanában mindig: teltházzal működünk, így egy hónap alatt 700-900 kg kutyaeledel is elfogy. Ezúton is nagyon köszönjük mindenkinek, aki segített – mondta hálásan, megjegyezve, hogy ezúttal ők sem üres kézzel várták az adományozókat: hálából kártyanaptárt osztogattak.

A 725 kg kutyaeledel tényleg soknak tűnik, de ha azt vesszük, hogy egy állatra 30 dkg-ot kell számolni naponta (még ha olykor-olykor főzni is szoktak rájuk a hidegebb időszakban), akkor valóban hamar elfogy – ezért karácsonyig még biztosan lesz gyűjtés; előreláthatólag december közepén, a kalocsai Spar áruházak valamelyikében. Az akkori mennyiséggel együtt már igyekeznek kihúzni tavaszig, de ez bizonyos eszközök hiányában még kellő tápmennyiséggel sem lesz egyszerű. Az alapítvány ugyanis rendre szűkölködik a kutyaházak, etető- és itatóedények, vagy éppen a szalma, szőnyeg (tehát esetükben: fekvőalkalmatosság) tekintetében. Ha mindebből még akadna otthon néhány felajánlható darab, jusson eszükbe a kalocsai kutyamenhely: www.kalo-vau.hu.