Ismét komoly helytörténeti jelentőségű kutatás kerülhet ki a korábban a kalocsai zsidóság sorsát feldolgozó kötet (Zsidók Kalocsán és környékén) szerzőjétől. Dr. Magóné Tóth Gyöngyi – akinek fenti munkája ihlette a díjnyertes dokumentumfilmes, Kálmán Gábor „Egyszer volt…” című alkotását – ezúttal a II. világháború utáni évek Kalocsáját mutatná be, de nem minden segítség nélkül: elsősorban a mi nyitott szemünkre számít! Ami az új kutatásai területeként megjelölt éveket illeti: az átmeneti időszakot, majd az ezt követő, sötét Rákosi-korszakot takarja. A történelemkönyvből sok minden derenghet – de nem közvetlenül a városból. Pont ezért hasonló érzés lehet majd az erről születő könyvre (és esetleg egy újabb dokufilmre?) tekinteni, mint a korábbi Magóné-munkára: nagy fehér foltra tenyerel – gondolnánk, aztán felsejlik a soha el nem mesélt lényeg…

– 1945-’48-ig; ezt úgy hívjuk, hogy átmeneti korszak, vagy a népi demokrácia ideje, amikor úgy tűnt, hogy ez az ország demokratikus úton fog fejlődni. Ez az egyik része, a másik pedig a ’48-tól ’53-ig tartó időszak, amit úgy ismerünk, mint a legsötétebb Rákosi-korszakot: amikor a demokratikus pártokat felszámolják és tulajdonképpen a Magyar Dolgozók Pártja válik egyedülivé – foglalta össze új kutatási területének megcélzott időszakát a Korona Fm100-nak adott interjújában a tanárnő. Dr. Magóné úgy véli, hogy ez ismét részletes bemutatásra hivatott történet, amely ráadásul sokkal szerteágazóbb, mint gondolnánk. – Nem csak politikatörténetet kutatok – szögezte le. – Foglalkozom a helyi üzemekkel: a paprikaüzemmel, az ekkor létrejövő kenyérgyárral, az 1950-ben alakuló Állami Gazdasággal, vagy az ISZKRA TSZ-szel. Ezek mellett persze az intézményekkel, amelyeknek mérföldkő ez az időszak, hiszen például ekkor vezetik be a nyolcosztályos általános iskolát, jön az iskolák államosítása, aztán folytathatnám a sportélettel, vagy a laktanyák történetével – sorolta perspektíváinak sokaságát a tanárnő.

Dr. Magóné Tóth Gyöngyi azon igyekszik, hogy a maga kutatásának kiszemelt időszakot „megpróbálja a lehető legszélesebb körben bemutatni”, mint külön, mára talán idegennek, de mindenképpen ridegnek tűnő világot – ráadásul nem felülről szemlélve, ugyanis köztünk keresi a hiteles tanúkat. A szerepünk abban áll, hogy emlékezzünk. És ha a fenti időszakról eszünkbe jutnak történetek, személyek, esetleg minderről még akad is a rég elfeledett asztalfiókokban bárminemű fotódokumentáció, akkor kéri, értesítsük!

– Közös bölcsességgel megpróbáljuk a dolgokat összerakni. Ehhez kérem a segítséget: ha valakinek vannak még fotói, adatai, vagy egyszerűen csak szeretne mesélni erről a korszakról, keressen meg, örömmel elmegyek. A vezetékes számom megtalálható a telefonkönyvben – kérte dr. Magóné Tóth Gyöngyi.