A felújítás alatt álló kalocsai Nagyboldogasszony-főszékesegyház még évek munkája után is tartogat meglepetéseket: a rehabilitáció során temetkezési helyekre, emberi maradványokra, valamint egy évszázadokkal ezelőtti kápolna romjaira bukkantak. Most egy csapat régész igyekszik minél többet megtudni a leletekről.

– A régészeti feltárásokat megelőzte egy több lépcsőben készített, ún. talajradaros vizsgálat – mondta a helyszínen a KORONA-fm100-nak Vörös Márta. A felújítást vezető főépítész azért is állt ki a geodéziai vizsgálatok mellett, mert azok szavatolják, hogy a mélyben rejtőző leleteket sérülésmentesen is fel lehet térképezni. A radarozás utáni feltárás mostanra előrehaladott állapotba került. – Már láthatjuk, hogy mi van a térszín alatt: akár egy sírhely, vagy egy kripta, és a karzat alatt valami más, egy egészen komoly dolog, amely határozott körvonalú – részletezte izgatottan. – A régészkollégák feltételezése szerint akár egy kis kápolna is lehet. Elképzelhető, hogy az ebből fakadó hatások jönnek elő magán az épületen – következtetett.

A hosszas régészeti munka – nyugodtan mondhatjuk – száz év óta az első alkalom, amikor többet is megtudhatunk a Nagyboldogasszony-főszékesegyház alatt rejtőző emlékekről. Legutóbb az 1908 és 1912 között zajlott felújítás alatt zajlott hasonló ásatás, a szegedi Dómot is tervező Foerk Ernő, valamint Petrovácz Gyula vezetésével – Városy Gyula akkori érsek megbízásából. Ennél korábbi régészeti kutatásról csak Haynald Lajos idejéből tudunk: a főpásztor Henszlmann Imrét bízta meg a munkával, 1869-ben. Amíg ez az ásatás 1,8 méteres mélységig tárta fel a talajt, a 20. századi már 3,4 méterig, de mindkettő feladata az volt, hogy többet tudjon meg a második (ez feltehetően a tartárjárás idején pusztult el) és a harmadik székesegyházról (amit Pethe Márton érsek protestánsüldözései miatt a hajdúk égettek fel – a várossal együtt). Ezt követően mintegy száz évvel később, csak 1710-ben hozták újra tető alá a romos épületet (gr. Széchenyi Pál érsek közbenjárására) – a mostani kolosszus építése pedig 1735-ben indult, de csak a 18. század legvégére nyerte el ma ismert formáját. Erről a székesegyház-történelemről tudhatunk meg többet a 2014-ben zajló ásatások idején – de közben folytatni kell(ene) a felújítást is.

– Többféle munka zajlik egyszerre, de igyekszünk, hogy ebben az évben készen legyen legalább a belső tér, és természetesen a külsővel is szeretnénk végezni – fejezte ki az idei megnyitóba vetett hitét Vörös Márta. – Csak azok a munkák állnak le, amelyeket a régészeti ásatások megakasztanak – magyarázta. – A székesegyház északi oldali kápolnasora viszont már teljesen készen van. Elkészültünk a boltozatokkal és az északi oratórium stukkófelújításával is – számolt be a felújítás aktuális állásáról a főépítész.

(Fotó: koronafm100)