A 2014–2015-ös színházi évad utolsó bemutatójához érkeztünk április 12-én, szombaton. A Kalocsai Színházban a Hadart Művészeti Társulás tagjai mutatták be az „Országomat egy csókért” című darabot. A premier különlegessége volt, hogy jeltolmács is közreműködött, ami a társulatot alapító-vezető Háda János érdeme.

A bemutatott színmű Dóczi Lajos (lexikonok szerint Dóczy; szerző) „Csók” című darabjának átdolgozása. Dóczi Lajos 1845–1919 között élt újságíró, költő, műfordító, író, nem mellesleg jogász. Több darabot is írt, mégis műfordításai tették ismertté a nevét: az ő fordításában mutatta be először a Nemzeti Színház a Faustot, és Madách Ember tragédiája című művét lefordította német nyelvre.

A Csók című darab egy kedves, mulatságos, versben írt mese. Bűbájos rímek, nagy, romantikus érzelmek, és komikus szereplők összegyúrásából keletkezett, csalafintasággal fűszerezett történet, amelyben Navarra királya, Sever, betiltja országában a csókot, és a tilalomtól szenvedők a szomszédos Aragóniába szöknek, ahol a király száműzött testvére él. Adolar, a fivér álruhában visszatér hazájába, ráveszi királyi bátyját, hogy álruhát öltve nézze meg, mi történik udvarában, országában távozása után. A szerelem elszabadul, mindenki csókért eped, és bizony a király és hitvese sem marad vétlen.

Ötletes, mozgékony díszletek (Harmati István érdeme), tarka, látványos jelmezek (Kiszely Melinda álmodta őket) között önfeledten mókázó színészek – és a közönség egyre többet kapta magát azon, hogy tapsol. Igaz, amikor a darabba „tévedt” első Eisemann Mihály kuplé felhangzott, kis híján csuklásrohamot kaptunk, de azután megbékültünk – legtöbben – a további dalbetétekkel, bár rettentően kilógtak a darabból, de tekinthettük őket szórakoztató szüneteknek is…

Összességében véve nagyon jól szórakoztunk. Az sem mondható, hogy a darab csupán kikapcsolódásra késztetett, mert meséjében erőteljesen hangot kapott a hűség, a barátság, a szerelem fontossága. Valljuk be, jólesett látni, hogy mit latba nem vetnek emberek egy csókért és a szerelemért, hiszen ezek a fogalmak mostanában gyakran értéküket vesztik, pedig nélkülük érzelmi sivárság, felszínesség vár a kapcsolatokra.

Utoljára maradt, pedig minden elismerést megérdemel a szereplőgárda, mert ők voltak jó közérzetünk legfőbb zálogai ezen az estén. Szabó Máté szigorú, rideg Sever királyként kezdte, és szerelmes kamaszként végezte, nagyon élveztük a játékát. Bozsó Péter alakította a szálakat összekuszáló és kibogozó Adolart, igen meggyőzően. Galbenisz Tomasz olyan, de olyan tévelygő papot személyesített meg, aki hallatlanul mulatságos perceket szerzett nekünk, igazán remek volt! Cs. Németh Lajos és Háda János is beköszöntött két hálás karakterszerepben, nagyon jók voltak. Gieler Csaba eredeti figura volt a szerelmes Carlo szerepében, párját elnézve érthető volt, hogy kába holdként forgolódott szépséges holdja körül. Mert hát a hölgyek! Jó volt ezen az estén férfinézőnek lenni, mert a bűbájos, tűzrőlpattant Laurinyecz Réka, a fojtottan szenvedélyes Zakariás Éva és a szerelméért mindenre képes Mérai Katalin gyönyörű volt, remekül játszott, és – ha már így alakult –, nagyszerűen énekelt.

Amondó vagyok, ne hallgassanak másra, nézzék meg – hiszen utoljára ülhetnek be itthon színházba ebben az évadban! – április 26-án ezt a darabot, mert sok-sok élményben, kiváló színészi játékban lehet részük!