Beszélgetés Pozsgai Zsolttal, a „Boldog bolondok” szerzőjével

Valódi felüdülés a vidéki közönséggel találkozni

2014.04.13 22:52    |    Gábor Erika  

Pozsgai Zsolt drámaíró, forgatókönyvíró, rendező. Darabjait több mint két évtizede játsszák a magyar és külföldi színházak, ismert filmek forgatókönyvírója, rendezője, pl. Csendkút, Fekete méz, Gólyakalifa, Kisváros című sorozat. Rangos színházakban dolgozott dramaturgként (Kolibri Színház, Madách Színház), rendezőként (Pesti Magyar Színház), vagy művészeti vezetőként (Arizona Színház, Aranytíz Teátrum, Újszínház). Boldog bolondok című drámáját 2003-ban mutatták be először, Grazban.

Miért éppen Mozart, és miért éppen Kalocsán?

pozsgai_zsolt_188– Szabó Árpád, a Kalocsai Színház vezetője keresett meg, hogy szeretne önálló bemutatót Kalocsán, én pedig ezt a kétszereplős játékot javasoltam – idézi fel Pozsgai Zsolt a bemutató előzményeit –, hiszen minimális díszlettel kiállítható, és két remek színész kell hozzá. Akkor még úgy volt, hogy a budapesti Újszínházzal közösen hozzuk létre az előadást, de én időközben lemondtam a színházban betöltött művészeti vezetői pozíciómról, így maradt a teljességgel önálló bemutató. Kipróbált darab, első premierje német nyelven volt Grazban, majd magam rendeztem a Magyar Színházban. Hamburgban a Kammerspiele nevű híres játszóhelyen ment szintén németül, majd Szabadkán magyarul és Bulgáriában több helyen. Almási Sándor számomra új felfedezés – ő az Újszínház vezető színésze – Kökényessy Ágival pedig már régóta dolgozunk együtt, nagyon érdekelt, „hogyan találnak egymásra”. Úgy gondolom, ez telitalálat volt. Az első elképzelés szerint én rendeztem volna az előadást, de közben meghívást kaptam januárban Teheránba, a Fadjr 2014 Nemzetközi Színházi Fesztivál zsűrijébe – a zsűrit vezetni –, ez pedig három hetes távollétet eredményezett. Így a rendezői munkát átadtam az általam nagyon kedvelt Gaál Ildikónak, és ez is jó ötletnek bizonyult. Ami a kérdés második felét illeti: szeretek létezett alakokról darabot írni, de ez nem bulvár-érdeklődés. Úgy gondolom, ha egy ismert személyiség életének drámai helyzeteit jelenítjük meg, az megkönnyíti a műveinek befogadását és megszeretését, hiszen a nézők számára a művek mögött már ott áll az ember is. A néző úgy érezheti, hogy hasonló problémákkal kell szembesülnie mindennapi élete során, családjában, házasságában, mint a zseniális zeneszerzőnek. Ez pedig azt erősíti, hogy közöm van hozzá. Emberi oldalról.

Eleve ilyen térbe álmodta a darabot? Minimális díszlettel, a színészi játékra felépítve mindent?

– Amikor én rendeztem, hasonló módon egy hatalmas ágy volt a díszlet, de ez változó. Szabadkán például egészen üres térben, csak mozgásszínházi eszközökkel dolgoztak. Hamburgban színpadi gépezetek mozogtak, forgott a tér a jelenetek között, ráadásul egy átlátszó lepellel letakart meztelen nő ült a zongoránál, és a zongora maga is mozgott a játék alatt. Vagy-is attól függ, ki rendezi, milyen térben. Nyilván a kalocsai színpadon egyszerűsödött a díszlet, de ez nem csak az anyagiak miatt van így, hanem hogy a színészi játék minél jobban érvényesülhessen, felesleges látványeszközök nélkül is. Én egyébként ebben hiszek: a színész-színházban, ahol a tehetséges színész az előadás valódi főszereplője. Miután pedig a darabban sok figurát alakít mindkét színész, a legegyszerűbb, ha ezt semmiféle ruhaváltás, vagy parókaváltás nem jelzi. A néző játszani jön a színházba, és szerintem szereti, ha megbíznak benne, és játszóképességében. Így a jelenetek váltásához különösebb külsődleges eszköz nem kell. Ez így kerek és ritmusos. És szerintem izgalmas is. Nem beszélve arról, a színészek mennyire hálásak azért, hogy egy pillanat alatt figurát válthatnak a játék közben.

Azt mondják állítólag színházi berkekben, a legjobb szerző a halott szerző. Ön hogy vélekedik erről? Jelen volt a próbákon? Jó kezekben volt a „gyermeke” a rendezőnél?

– Legtöbb esetben magam rendezem a darabjaimat, nem azért, mert nem bízom a rendezőben, hanem mert szeretem látni, mi történik a szöveggel a próbák alatt, így tudok javítani, egyszerűsíteni, vagy éppen hozzáírni. És miután nagyon jó rendező mestereim voltak, ezt meg is merem tenni. Mégis sokszor nagyon jó, ha egy egészen más rendezői gondolkozás találkozik a művel, ahogy most is. Igen, ilyenkor a lényeg a bizalom. Gaál Ildikó rendkívül érzékeny rendező, és hozzám hasonlóan ő is elsősorban a színészi játékra, a darabra épít. Cseppnyi kétségem sem volt, hogy érvényes előadást hoz létre. Ilyenkor nem veszek részt a próbákon, hiszen hagyom, hogy az ő gondolatai érvényesüljenek, és nem is kívánom összezavarni a színészt. Van úgy, hogy a rendező kér segítséget, azt természetesen megadom. Erre most nem volt szükség, magam is Kalocsán láttam először az előadást. Próba alatt természetesen tartottam a kapcsolatot a rendezővel és a színészekkel, akik nagyon lelkesek voltak, és nagy örömmel dolgoztak. Így nem volt értelme, hogy okoskodjam.

Milyennek találta a kalocsai közönséget?

A vidéki közönség mindig nyitottabb, őszintébb, mint a budapesti. Hiszen például Almási Sándort biztosan nem látták még főszerepben, míg a budapesti nézők ismerik, és összehasonlítják az alakításait. Igyekszem minden nyáron vidéki, nyári színházi előadást szervezni, mert valódi felüdülés a vidéki közönséggel a találkozás. Egy ezer éves város történelmi levegője, atmoszférája pedig hat az emberekre akkor is, ha nem érzik. Azt a kultúrát, amit a város múltja jelent, az itt élők magukkal hordják. Nagyon szívesen találkoznék ezzel a közönséggel, a kalocsaiakkal például akkor, ha a város múltjával szembesülnek a színpadon. Felajánlottam, hogy a nyári szabadtéri színpad megnyitására szívesen írok darabot Tomori érsekről, hiszen rendkívüli alakja a magyar történelemnek, és a korszak is egészen érvényesen szól a mai viszonyok tükrében is. Remélem, ez meg is tud majd valósulni.

Mi lesz a „Boldog bolondok” további útja?

– A két kalocsai előadás után keresünk budapesti játszóhelyet. Ezzel még nem sokat foglalkoztunk, az elsődleges cél az itteni bemutató volt. Több színházi hellyel tárgyalunk, remélem, sikerrel járunk. De az, hogy a bemutató itt volt, Kalocsán – ez végig el fogja kísérni az előadás további útját.


A környék hírei

A szegregált terület integrációja

" A szegregált terület integrációja A roma társadalom Kalocsa életében A Kalocsai...

Pályázatból parkosított templomkert és új kerítés Ordason

Átvette a református egyház a Visszatérés Háza kulcsaitNagy ünnepre gyűltek össze az ordasiak elmúlt...

Kalocsai szerző sikere az irodalmi pályázaton

Október 14-én, pénteken este Budapesten kihírdették a Világháló Alapítvány ésa Blinken OSA Archívum...

Lélekemelő kórushangverseny a kalocsai főszékesegyházban – Három kiváló egyházi kórus több, mint 100 tagja énekelt

Kalocsa gyönyörű barokk templomában, a Nagyboldogasszony Főszékesegyházban október 15-én,...

Az aradi vértanúkra emlékezett Kalocsa – A koszorúzáson Balogi József mondott beszédet

Kalocsa város hagyományai szerint az első felelős magyar kormány szoborcsoportjánál tartották meg a...

Új fasorok, fák díszítik Kalocsát

 „A legjobb időpont a faültetésre 20 éve volt, a második legjobb ma van!” – tartja...

Az integráció fontos szerepe a roma társadalomban

Antidiszkriminációs programok Kalocsa  város életébenA Kalocsai Önkormányzat, a Szociális Központ és...

In memoriam Szallár Károly (1951-2021)

Futótűzként járta be a várost, hogy elhunyt Szallár Károly, Kalocsa idegenforgalmának egyik jeles...

Közlekedésbiztonsági napra készül a rendőrség

Októberben kezdődött és december elejéig tart a Kalocsai Rendőrkapitányság illetékességi területén...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás