Nem lehet panaszra okunk, az utóbbi hetekben rengeteg program között választhatott, aki kikapcsolódásra, szórakozásra, élményre vágyott. Február utolsó napján a Kalocsai Színházban egy mai szerző – P. Szabó István – érdekes monodrámája, a Panelninja került bemutatásra. A darabot előadó színész sem akárki, országosan is elismert, és városunkban is találkozhattunk már vele nemegyszer: Magyar Attila.

Monodráma a műfaj, mégis: a közönség végigkacagta az előadást. Talán azért is, mert sok olyan helyzet adódott benne, amelyre bárki saját életéből is ráismerhetett.

Az alaphelyzet a manapság sokat emlegetett „mama-hotel” állapot, amikor a férfiemberré serdült ifjú nem költözik el otthonról, és napi csatározások közepette vívja önállósodási harcát az anyjával. A darab főszereplője, Bodobács Egon már bőven elmúlt negyven éves, de élete mégis egy panellakás valahai gyerekszobájában zajlik, a kihúzható heverő, a rozzant szekrény és a matricákkal teleragasztott tanulóasztalon trónoló számítógép társaságában. Ja és a lényeg: Chuck Norris képe alatt, akit mesterének tart, mert ő is elsajátította tőle (szerinte…) a nindzsák fogásait. Mellesleg óriási találmányai vannak (ajjaj!), és e kettő ötvözetének bemutatásán a közönség a könnyeit törölgetve nevetett. Mert Bodobács Egon egy rettenetes lúzer, aki azt hiszi, az álmait valósítja meg, miközben egy lépést sem tesz értük, még dolgozni sem hajlandó, mert egy „sztárfeltaláló” már csak sem süllyed odáig…

Életének szereplői: a mama, a postás, Etuka néni a szomszéd, a gyanús zacskókkal üzletelő jó barát, akinek a „dugdellégyszi-egykisidőre” címszóval leadott „porcukra” még óriási bonyodalmakat okoz, az anyuka által az inter-neten behálózott ideális leányzó mind megjelennek valamilyen formában a színen, ami nem kis teljesítmény, hiszen tudjuk, a darab egyszereplős!

Magyar Attila lubickol a szerepben. Jó másfél órát van a színpadon szünet nélkül, és ez idő alatt a figyelem egy pillanatra sem lankad a nézőtéren. Monológjában a légvárai mellett sorban megjelennek zűrös mindennapjaink problémái, jólesik kinevetni őket – miközben olykor ráismer az ember egy-egy saját, elhibázott döntésére is.

Magyar Attila a közönséget is bevonja az előadásba, kommunikál velük, sőt, egy társszereplőt is választott közülük pár percre.

Remek szórakozás, sértés nélküli kis, csipkelődés szintű üzenetekkel a néző felé, egy fantasztikus színész, rengeteg meglepetés-elem – kell ennél több egy maradandó élményhez?