A Kalocsa Kulturális Központ és Könyvtár „Tudásklub” című sorozatának novemberi előadásán Asbóth Miklós nyugalmazott könyvtárigazgató mutatta be Kalocsa kialakulását a kezdetektől a 18. század végéig. Az előadót Tamás László intézményvezető köszöntötte – nemcsak az esemény apropóján, hanem azért is, mert nemrégiben töltötte be 70. életévét.

Asbóth Miklós elmondta, hogy Sopronban született, és a „leghűségesebb magyar városból” hozta magával Kalocsára lokálpatriótai hajlamát. A helyi könyvesbolt vezetőjének nevezték ki, így költözött városunkba, majd 1970-2012 között a városi könyvtár igazgatója volt. Helytörténeti kutatásaiban elsősorban Bozsó Ferenc és Kuczy Károly támogatta, de az évtizedek során egyre több segítséget, dokumentumot, fotót kapott a lakosságtól is.

Előadásából megtudhattuk, hogy településünk létrejöttét a Vajas és az Őrjeg nevű folyók befolyásolták. A folyók közti területeket csatornák hálózták be, ezeken alapult az öntözéses gazdálkodás, amely az állattenyésztés mellett a város megélhetését biztosította, és egyben jellegét meghatározta. A vizek közötti göröndökre (kiemelkedő földdarabokra) épültek fel a városrészek.

Kalocsa már a honfoglalás idején is lakott volt, az államalapítás előtt az Árpád-nemzetség fontos tanácskozóhelyeként tartották számon. A legrégebbi épületek közé tartozott a vár, amely már Géza fejedelem idején is létezett, majd az első székesegyház, amely Asztrik érsek munkálkodásának köszönhetően épült, és amelyet azon a helyen további három templom követett a történelem során. A mai belváros északi részén az egyház, a délin a polgárok építkeztek. Az érsekségi lakó- és gazdasági épületek századokon át határozták meg a városképet, és többé-kevésbé ép formában – általában jócskán megváltozott funkcióval – a mai napig állnak. (Pl. Hotel Kalocsa, Nagyszeminárium – ma a főiskola; plébánia, kanonokházak, ferences kolostor – mai Szent István Ház, stb.)

A középkori Kalocsa a mai belváros területén feküdt, és az érseki kastély helyén álló érseki vártól kb. a mostani Malatin, illetve Obermayer térig terjedt. Nyugaton a Vajas, keleten a jelenlegi Petőfi Sándor utca vonalán húzódó Kígyós vízfolyás határolta. A Belvárosi Iskola környékéig egyházi épületek voltak. A török megszállás, majd a 16. század végi hosszú háború elpusztította várost, amely a 17. század végén, 18. század elején kezdett újra életre kelni, és hamarosan kinőtte középkori határait, ekkortól épült a nagyon sokáig „Újváros” néven ismert városrész.

A térképekkel, korabeli rajzokkal illusztrált előadásból sokat tudhattunk meg városunk fejlődéséről, történetéről. Asbóth Miklós a jövő év elején folytatja a településszerkezeti
„történelemleckét”, akkor a 19-20. századi Kalocsát ismerhetjük meg.

(A témáról még többet megtudhatnak az Asbóth Miklós által létrehozott www.historiacolocenses.hu internetes oldalról.)