Örökre emlékezetes marad Király Norbertnek és társainak április 8-a késő estéje. A Szelidi-tó végén, az úgynevezett Tófarkában lévő megszokott helyen és módon horgásztak, de arra nem is gondoltak, hogy amikor este tíz óra előtt tíz perccel megszólalt a kapásjelző, egy kis horgásztörténelmet írnak a Szelidi-tavon. A csapat, Király Norbert, András Csaba (Gúnár) és Mike László már lefekvéshez készülődött, de szokás szerint a pecákat csak az utolsó pillanatban vették volna ki. Ekkor jelzett egy csippanással a kapásjelző, amit Király Norbi, kisietve a lakókocsiból hiányos öltözetben, pólóban és papucsban akasztott meg.

A hal tehát már megvolt, de Norbi ekkor még nem tudta, hogy mekkora. Néhány perc stégről fárasztás után már érezhető volt, hogy ehhez bizony csónak kell. Gúnár gyorsan kipakolta a stéghez kötött csónakot és kimentek a vízre. Ehhez persze meg kellett még küzdeni a stégen maradt összes többi horgászbot zsinórjaival és teljes felszerelésével. A szorosan egymás mellett lévő horgászbotok és zsinórok közül embert próbáló feladat kiszabadítani egyet úgy, hogy a hal folyamatosan húzza a botot. Ebből született olyan érdekes produkció, hogy Mike Laci és a zajra időközben felébredt Királyné Páli Anita a fejük fölött tartották a levegőben a botokat, hogy a zsinórok ne keveredjenek össze, nehogy elszakadjon a damil. Nagy volt az öröm és a megnyugvás, amikor az utolsó botot is ki tudták húzni és szabad volt a terület.

A hal 50-60 méteres körzetben forgatta, húzta a csónakot nagyon erősen a stég előtt. Néha megmutatta magát, vagyis csak a farkuszonyát, de utána jó darabig a mederfenéken úszott. Gúnár fejlámpájának kevéske fényénél már látható volt: nem mindennapi harcsáról van szó. Gúnár mondta Norbinak: – Itt van a farka. Válasz: – Az nem lehet, mivel a feje itt van – mutatott jó két méterrel arrébb Norbi. Amikor Norbi először húzta fel teljes egészében a vízfelszínre a kapitális halat, akkor tudatosult a két horgászban, hogy előbbi jelenet nem valami csoda volt: a feje a farkától több mint két méterre volt. Már akkor 50-60 kilósra saccolták a harcsát, amit csak sokadszori próbálkozás után tudtak beemelni a csónakba. A teljesen elfáradt hal még ekkor sem adta magát egykönnyen: az ötödik beemelési kísérlet vége az lett, hogy Norbi is és Gúnár is a csónak aljában kötött ki, rajtuk pedig a méretes zsákmány. – Hála Istennek, ez már a mienk – mondta Norbi megkönnyebbülten. Amikor a parton kiterítették a fűben, csak akkor hitték el, hogy igazából mekkora halról van szó. Felhívták a Dunapataji Sporthorgász Egyesületet és a szabályok értelmében bejelentették a fogást. A végleges méretek a következők lettek: a harcsa hossza 228 cm, súlya 78 kg, a fárasztás ideje 100 perc. Ez a második legnagyobb harcsa, amit a Szelidi-tóból kifogtak. (Az első helyet Jurcsó István kalocsai horgász tartja a 2015 szeptemberében fogott 83 kg-os harcsával.)

A Szelidi-tóból számos nagy harcsafogás ismert, de e harcsa testét borító számos nagyméretű harapásnyom bizonyítja, hogy még társai is vannak ennek az óriási példánynak.

Király Norbertet már jóval az eset után kérdeztük, hogy meséljen egy kicsit a fogás körülményeiről:

– A szokásos harcsázó szerelékkel és botokkal mentünk le a megszokott csapattal horgászni, csalinak egy kb. 13 cm-es vörösszárnyú volt feltűzve. Tulajdonképpen a harcsázáshoz minden optimális volt: sötét volt, holdvilág nélkül, az időjárás is kedvező. A fárasztásnál és a kifogásnál, kiemelésnél kulcsfontosságú volt, hogy a tapasztalt barátaim ott voltak, mert ezt a halat egyedül nem tudtam volna megfogni. Mindig együtt horgászunk a Mi-Gu-Ki (Mike-Gúnár-Király) Team tagjaival és sokat dolgozunk is együtt. Nyugodtan állíthatom, hogy egyedül esélytelen lett volna ezt a halat megfogni, de velük együtt sikerült. Egy ilyen fogáshoz erő kell, hogy a botot tartani tudja az ember és ügyesség is, hogy közben a csónakból ne essen ki. Ezek mellett nem elhanyagolható szempont, hogy tényleg jó és erős felszereléssel kezdjen hozzá az ember a harcsázáshoz. Azt hiszem, hogy most tényleg minden együtt volt ehhez az óriási fogáshoz, ami életem egyik legnagyobb horgászélménye. Azt is tudom, hogy nagyon kicsi az esély az ismétlésre. Hal van a tóban, horgászni is fogunk, továbbra is ugyanígy közösen, de hogy sikerül-e ilyen nagy harcsát fogni, azt majd a sors eldönti.

Végül Király Norbert a horgásztársaknak is üzent ezzel a hallal: „Ugyanezt az élményt kívánom minden horgásznak, de legfőképpen a Mi-Gu-Ki Team másik két tagjának!”

Norbi annyit elárult még, hogy a harcsa fejét kikészítteti, a hal húsát pedig a barátoknak adta a nagy fogás emlékére.

(Címlapfotónkon a Mi-Gu-Ki Team tagjai: balról Király Kevin, Mike László, Király Norbert, András Csaba. Fotó: Királyné Páli Anita.)