„Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az

ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel

és igazsággal.”

(János 1,14)

Örömteli és egyben megdöbbentő János evangélista bizonyságtétele. Az isteni szó, az isteni beszéd, a rengeteg prófécia és ígéret tetté, cselekedetté, történéssé lett a mi világunkban. Nem csak beszéd immár, nemcsak egy szép remény vagy elképzelés, hanem valóság: Isten a Földre lépett, egy lett közülünk! Szinte felfoghatatlan emberi ésszel az, hogy Urunk vállalja ezt az „utazást”, és mennyei dicsőségét „le-cserélve” megjelenik a tér és idő világában romlandó, emberi testben. „Ha tudná az Isten…” – mondják sokan arra gondolva, hogy milyen nehéz az élet, milyen nehéz embernek lenni, hogy igazán történhetne már végre valami jó. A karácsonyi örömüzenet lényege éppen az, hogy Isten tudja, milyen embernek lenni, mert „közöttünk lakott”. Ennél nagyobb jó nem is történhetett volna velünk, hisz azon a betlehemi éjszakán mindenkit megajándékoz az Isten Önmagával. „Ha tiéd Isten, tiéd már minden” – szól az egyik énekünk. Annyi mindent szeretnénk ebben az életben, annyi mindenre vágyakozunk, annyi minden után futunk, pedig valójában csak egyetlen egy a szükséges. Karácsonykor meg kell látnunk – akármilyen helyzetben is vagyunk, akármi is történt velünk, akármit is hozzon majd a jövendő –, hogy az életünknek igazából csak a Megváltóra van szüksége. Ha Ő a miénk, akkor a minden a mienk; mindaz, ami emberré tesz, ami boldogságot hoz, amire tényleg érdemes feltenni ezt a rövid földi vándorlást. Amikor adventben Őt várjuk, akkor az életünket megváltoztató és boldogságot hozó Istent várjuk, Akiről méltán énekeljük majd Karácsonykor: „Csak nézlek boldog szívvel, és nem győzlek nézni téged. Szóm és erőm mind oly kevés, hogy elmondhassa néked: Bár felfoghatna tégedet az emberszív és ismeret, hogy megfejthesse titkod!”

Igen, Őt csak csodálni lehet! A betlehemi gyermeket, Aki „nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett…. és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig”. Adja Isten, hogy ezzel a szent ámulattal tudjunk rácsodálkozni arra az Istenre, Aki szeretetet, örömöt és békességet hozott világunkba.

Áldott, békés karácsonyt kívánunk mindenkinek!

Hunyadi János

református lelkipásztor