A XXI. Kék Madár Fesztivál befejezése után a kuratórium tagjai (dr. Réfy Miklós elnök, Asperján Istvánné, Fehérvári István, dr. Hamvas Imre, Soponyainé Nagy Edit) és a szervezők összegezték az eredményeket és a tapasztalatokat.

Dr. Réfy Miklós kissé gondterhelten foglalta össze meglátásaikat:

– Úgy gondolom, a fesztivál programja idén is megfelelt annak a színvonalnak, amelyet Lakatos György szervező követelményként, vagy inkább célként tűzött maga elé – mondta dr. Réfy. – Egy gyönyörű kiállítás megnyitása után kiváló előadásokat láthattunk minden nap, a közönség elragadtatva nyilatkozott róluk. Sajnos, a látogatottság alatta maradt a tavalyi szintnek, amelynek következményei a bevételeinkben, így a támogatásként adható összegekben is jelentkeznek. A tavalyi három és fél millió forinttal szemben ugyanis idén körülbelül 1.800.000 forint jegybevételünk volt.

– Hányan és mire kértek támogatást?

– 55 családot tudunk támogatni, tizenkét kérelmet kellett elutasítanunk különböző okokból. Az alapfeltétel, hogy súlyos és tartósan beteg gyermek gyógykezelésének, fejlesztésének költségeihez lehet támogatást kérni. Ez lehet gyógyszer, gyógyászati- vagy fejlesztő eszköz, utazási költség. Volt, aki ruhavásárláshoz kért pénzt – ezt nem tudtuk teljesíteni. Volt olyan család, ahol három gyermekre is kértek támogatást, ez meghaladja a lehetőségeinket.

– Kik bírálják el a pályázatokat?

– Két gyermekorvos vizsgálja az egészségügyi indokokat, majd a kuratórium tagjai is megvitatják a kérelmeket – többnyire elfogadva a gyermekorvosok véleményét. Ha mérlegelni kell egy helyzetben, akkor meg szoktuk nézni a családok szociális helyzetét is.

– Az alapítvány a fesztivál mellett milyen bevételekre számíthat?

– Részesedünk a személyi jövedelemadókból felajánlott 1%-ból, amely jóval kevesebb volt, mint előző évben. Támogatást adnak különböző vállalkozások, amelyek közül a kisebb cégek szinte eltűntek a palettánkról. A szponzoroktól származó bevételünk sajnos szintén kevesebb lett, és idén a fesztivál előadásainak látogatottsága is elmaradt a várakozáshoz képest. A rendezvény költségeinek végösszegét még nem ismerjük pontosan – a fellépők nem kérnek tiszteletdíjat, de szállásuk, utazásuk, étkezésük költségeit természetesen nekünk kell fedezni. A helyi önkormányzattól is kapunk támogatást a rendezési és étkezési költségekhez, ez a tavalyihoz hasonló mértékű.

– Vannak-e elképzeléseik, milyen módon lehetne ezen a kedvezőtlen helyzeten változtatni?

– A tapasztalatok feldolgozására jövő héten ül össze a kuratórium, és megpróbálunk új módszereket, forrásokat találni. Úgy gondolom, miután nemcsak kalocsai gyermekeket támogat az alapítvány, érdemes lenne az érintett településeket tájékoztatva például jegyvásárlásra ösztönözni a lakosságot. Jelen kell lennünk a megyei és országos programajánlókban, ehhez is meg kell találnunk az utat. A fesztivál látogatottságának fokozására a reklámozáson próbálunk változtatni, újabb formákat találni. Az mindenképpen jó volna, ha ezt az országos viszonylatban is kiemelkedő fesztivált nagyobb érdeklődés kísérné helyben is. Ez egy kisváros. Látja az ember, hogy évről-évre kik jönnek el a rendezvényekre, és azt is, kik azok, akiknek nem okozna gondot a jegyvásárlás, mégis hidegen hagyja őket úgy a program, mint annak jótékony célja. Szeretnék módot találni arra is, hogy ezen változtassunk.

– Együttműködnek az utazási irodákkal, hogy a kínálatukban megjelenjen a fesztivál?

– Eddig nem volt ilyen együttműködés, de jó ötletnek tartom, meg fogjuk próbálni. Bayer Ilona, a fesztivál házigazdája készített néhány országos médiummal bemutató anyagot, amelyek nagyon jók voltak, de ez elsősorban kalocsai rendezvény.

Az elmondottakból is látható, hogy az alapítvány, és a fesztivál rendezése nem egy néhány hétig tartó, hanem egész éves, folyamatos munka. Alig ért véget az idei rendezvény, folynak a számadások, összegzések, és máris fogalmazódnak a jövő évi tervek. A cél mindig és mindenekelőtt: a beteg gyermekek helyzetének javítása. Huszonkét éve dolgozik ezért a Kék Madár Alapítvány csapata. Minden évben bizonyították: méltók a bizalomra. És ők is bíznak. Például abban, hogy nem fogynak, hanem gyarapodnak azok, akik melléjük állnak.